Rihaj!
Azé valljuk be, nem könnyű ám szülőnek lenni!
A gyerek még nem kamasz, még csak kezd. Nehezítésként: lány! Mármint a nagyobbik, akiről most pont, hogy róla lesz szó.
Nálunk a reggelek úgy zajlanak, hogy Anya már nincs otthon mert korán jár dolgozni, én ébresztem a Bandát, reggeli, mosakodás, felöltözés, suli.
És akkor egyszercsak a Lány mondja nekem, hogy:
-Apa, hasmenésem van!
De ilyen nagy szemekkel. Egyrészt tök ártatlan, másrészt vár. Ugye mit lehet egy ingyen információval kezdeni, lehet például nyugtázni, hogy "egészségedre", vagy megoldást javasolni: "hát fossál", de hasmenésre jó ötletem nincsen.
Ha igazán hasmenése lenne, akkor a wc-ről kiabált volna ki, és akkor egyen széntablettát, de nem. Ott áll előttem, és vár. Mire vár?
Mondom is neki, hogy ez ügyben nemigen tudok segíteni, de ő csak áll és néz.
És AKKOR rájövök! Telepátia. Belém sugallta, hogy mit szeretne!
Merthát: NŐ, tehát nem mondja ki, hanem ki kell találni. Még csak 12 éves.... javárjál... igen, 12 éves, és akkor úgy viselkedik, mint egy felnőtt nő, találjam ki, hogy mit szeretne:
-Nem, szó sincs róla, hogy hasmenéssel itthon maradj, ha már ilyennel is itthon maradunk, milyen marhaság. Van a suliban wécé vagy nincsen, hát persze hogy van. Vigyél sok zsebkendőt.
De ő áll, elszomorodik, tipikusan azt a nézését veszi elő, ti Lányos Apák nagyon jól tudjátok miről beszélek, szóval ez már zsarolás, terrorizmus!!
Én meg világ életemben erős és határozott ember voltam.
Mármint, amíg nem született lányom. Szóval végiggondoltam a lehetőségeket: Első, hogy milyen órái lesznek ma? Mert ha ének-technika-rajz-rajz-testnevelés, akkor legyünk őszinték, mért ne maradhatna otthon, eleve minek jár be?
Hát van a maiban matek, angol és nyelvtan is, így már nem olyan egyszerű. Végül kidolgozom a tervet:
itthon maradhat, de ma semmiképp nem tudok itthon maradni vele, Anya meg már eleve elment dolgozni, tehát kivettem a fazékból neki egy ebédnyi töltött káposztát, lebontottam róla a káposztát mert azt nem szereti, és neki csak meg kell mikrózni és enni, a többit meg már tudja egyedül, ergo itthon lehet maradni egyedül. VAGY bejöhet velem a munkahelyemre, szerencsére jó munkahelyem van, elvan az egyik hátsó szobában egész nap, behozza a laptopot, ÉS az angolt, matekot, nyelvtant, azokból egy-egy leckét továbbmegy, ha kell segítség szól, wécére itt is tud rohangálni.
-Igen, de akkor hogy megyek ki onnan délután RG edzésre?
-Hát most hasmenésed van, vagy nincs?!
Ugye, merthát legyünk következetesek, szóval mindent ne akarjon...
Igen, de "helytelen kihagyni az iskolát."
Ezt Ő MONDJA, nem én mondom, szóval ismét NŐ, hogy tessék megkapta, erre nem kell, itthon akart maradni, nem engedtem, akkor elszomorodott, erre megengedtem, akkor meg iskolába akar menni, egyszóval SZÜLŐTÁRSAK! HOGY VAN EZ?
A lényeg, hogy végül rá maradt a döntés:
-mehet suliba
-maradhat itthon egyedül, de 1-1 leckével továbbmegy
-jön velem munkahelyre, szintén 1-1 leckével tovább kell menni.
Nemtom, más szülő hogyan oldotta volna meg, és mi a helyes, de végül a sulit választotta.
Ti hogyan ódottátok vóna meg?
Üdv!
Laci Today
fejemhezkapós utóirat: BASSZUUUUS!!!!! A töltöttkáposztáról lehámozott káposztát meg kidobtam, viszont a szemetest nem vittem ki, asszony ér haza hamarabb, hát ami szagra hazamegy.... imádkozzatok értem!!!!