Rihaj!

Mivel mostanában ritkábban írok, ezért tehát jelzem, hogy Eszterlányom, akiről most róla lesz szó, jelenleg hatodikos, tizenkét éves, és néha szétszórt, néha a fellegekben jár, és egyáltalán, én meg rászólok, hogy hogy lesz így belőle bárki is, ésatöbbi, és akkor az én kedves feleségem aki az ő anyukája, rám szól, hogy "pontugyanolyan, mint te", és igen, végülis igen, én is ábrándoztam és álmodoztam eleget, nem is ez a lényeg, hanem hogy ez az Eszterlány szeret rajzolni, úgy mint én, persze jobban rajzol mint én, szóval én 12 évesen még nem tartottam ott, ahol ő tart, a lényeg, hogy egyszercsak jön ki a szobájából, és mondja, hogy olyan jóóót és szépet álmodott, hogy hát így fut egy ló. Le is rajzolta, itt fut a ló:

Tehát a ló így futogat magában, grafitcerkával,A/4 méretben, háttér nincs, ami van, az meg el van maszatolva. Hogy mindez mitől lett érdekes? Attól, hogy van egy ilyen rééégi doboz a szekrényem tetején, és akkor én odahúztam egy széket, felálltam rá, levettem a dobozt, elkezdtem túrni benne, és akkor az történt, hogy előkerült a mappa, amiben a saját rajzaimat tartom. Embert, állatot nemigen tudok rajzolni, főleg nonfiguratív marhaságokkal voltam elfoglalva néhány évig ifjabb koromban, tudod, az olyan, mint a zenében a Jazz, hogy semmi kézzelfoghatót nem zenélsz, mert utána elvárnák tőled: maradtam a nonfiguratívnál, ami viszont jól ment. A lényeg, hogy AZONBAN, rajzoltam életemben EGYETLEN EGY lovat, olyan húsz éve.  Milyen lovat? ... Hááááát..... a ló így futogat magában, grafitcerkával,A/4 méretben, háttér nincs, ami van, az meg el van maszatolva. Tessék:

Na. Pszichológusalkatok jöhetnek elemezni.
Üdv!
Laci Today