Rihaj!
Előszöris, nézzétek meg az alábbi emléktáblát:
Egyszóval adott egy elhunyt, adott egy kráter, utóbbit elnevezték az előbbiről. És ezt szeretném én most három aspektusból megvizsgálni, hiszen mit szól ehhez az elhunyt, mit szólnak ehhez az ittmaradottak, és mit szól a kráter maga?
Kezdjük az elhunyttal. Kutató ember volt, ők általában csendben kémlelik az eget, valószínű, hogy tehát visszahúzódó csöndes, szerény ember volt. Egyszercsak meghalt, és gondolták, el kéne nevezni róla egy krátert a Holdon: valószínűleg tehát, ha beleszólhatott volna, mondta volna, hogy "eejnye, fiúk, ezt igazán nem kellene!".
Vagy nem volt szerény. Ez esetben pont, hogy nem örült annak, hogy egy holdbéli krátert neveznek el róla. Hiszen, valljuk be, egy kráter a Holdon: nem túl frekventált környék. Közlekedési csomópont ott egyhamar nem lesz, az biztos. Sokkal jobban örült volna, ha mondjuk a Moszkva teret nevezik el róla. De hogy a Holdon egy krátert?
Aztán itt vagyunk mi, az utókor. Azon belül is két fő csoportra oszlunk: a közvetlen ismerősök-rokonok, és mi, akik azt sem tudtuk eddig,hogy ő a világon volt. Emléket akartak állítani neki, de mi, akik nem ismertük, nemigen van mire emlékezzünk. Ilyen témában a Laci Today Magazin most hiányt pótol, mert mostantól majd mennyire de tudni fogjátok, hogy igenis ki volt ő! Dehát ennyit rólunk tudatlanokról, hogy nemigen van mire emlékeznünk Péterrel kapcsolatban.
A közvetlen rokonok ennél sokkal jobban érintettek. Mit szól például az ükunoka majd ahhoz, hogy dédiről krátert neveztek el? Hát nem lesz túlságosan feldobva, mert egy ilyen dédit nehéz túlszárnyalni. Ugye, büszke rá, "az én dédimről krátert neveztek el a Holdon" igen, és te mit tettél le az asztalra? Hát semmit se nagyon.
Vagy, tegyük fel, az ükunoka költő. Vagy nem költő, de néha verset ír. Először nézzük meg, mi lenne, ha nem neveztek volna el krátert a dédiről? Valami ilyesmit írna a költő:
Felnézek az égre,
A versemnek vége!
Na de, mit ír az a költő, akinek tehát a dédijéről krátert neveztek el a Holdon??
Felnézek a Holdra:
Szembenéz dédikráter gyomra!
És ha még mélyebben belenézek,
Oly aprónak érzem magam: nyomban elenyészek!
Sehogy se jó.
Végül vizsgáljuk meg, mit szólt a kráter? Ugye, adott egy kis kráter, elnevezik, eléri az iskolás kort, beiratják a szülei a kráteriskolába, ott aztán be kell mutatkozni:
-Téged kiről neveztek el?
-Hédervári Péterről!
-Az meg ki?
És itt megint kettő lehetőség van: egyik, hogy nem tudják, ki ő. A rosszabbik eset, ha tudják: hát egy ilyen bolygóközi kukkoló. Csúfolni fogják szegény kicsi krátert, másnap reggel jön iskolába, a többiek már ezzel várják: "itt jön a Kukkolós Hédervári!"
Arról nem beszélve, mi lehet egy ilyen kráteriskolában? Mi van a kis kráternebulók fejében? Hát KRÁTER! Nincs benne semmi, csak a nagy üresség!
Na, és ezt az űrbenlévő ürességet nevezték el Hédervári Péterről.
Üdv,
Laci Today
