Rihaj !
A mai számot is csak felőttkorúak óvashassák, mee randaszavak lesznek benne (hangulattükrözés céljából, meg mert az Üvegtigris is üres lenne káromkodás nélkül).
Az esetleges ezutánkövetkező melléütésekért és betűkihagyásokért előre is bocs, félkézzel szar írni.
KINT VAGYOK! Há mer bent nem vótt jó...
(aki nem tudja, honnan vagyok kint vagy miért voltam bent, innen megtudhatja)
-utólagos ideszúrás: megírtam a posztot, ugrálok az időben, ahogyan eszembe jutottak az események, de nincs kedvem idősorrendbe rakni. érteni fogjátok így is. Kurt Vonnegut példaképem egy egész könyvet írt így meg, Ötös számú vágóhíd a címe, az is érthető-
A gázoló a balesetem másnapján felhívott, bocsánatot kért, nemúgygondolta, kérdezte miben segíthet, mondtam, h. semmiben.
Aztán tegnap délben a műtőasztalon, miközben injekcióstűvel keresték a hónaljamban az idegpályát, eszembe jutott, hogy egyvalamiben mégis segíthet: fejbe lőhetné magát, de lassan, hogy sokáig fájjon. Szóval saját hülyeségből szenvedni megérdemelt dolog, de hogy az ő figyelmetlensége miatt én szenvedek...
Fuck all figyelmetlengeci autódrivers, kurvaannyát mindnek, de komolyan, hogy stílusosan kezdjem after-hospitális korszakomat! én lelőnék mindenkit, aki:
-nemfigyel
-paraszt
-negligálja az egyébként ingyenes kiegészítőként beszerelt indexet!
Szerintem így megszűnnének a dugók is.
Legalábbis annyira szar volt hónaljközépbe injekcót kapni, de ez még hagyján, MEG KELL TALÁLNIUK az ideget, méghozzá úgy, hogy nekem kell szólnom, hogy megtalálták. Azt meg én onnan tudhatom, hogy "bevillámlik" a karom. Mint mikor szekrénysarokba bevágod a könyököd és végigvillámlik, tudod. Na, csak mi direkt fogjuk csinálni, és hónaljtól ujjvégigig teljeskarban villámoltatunk.
-ÁÁÁ a kisujjam!
-JÓ, akkor most megkeressük a gyűrűsujját!
-DEHOGY jó... pont hogy rossz!!
-Annyit elismerek, hogy jobb a tűnek ezen a végén lenni - vágja rá az aneszteziológus.
És akkor ugyanezt még négyszer, mindegyik ujjhoz.
Bánom h. nem vagyok Miki egér, annak csak négy ujja van!
Szóval ez kínzás.
Na ez még semmi. Még ez előtt, lököm a hülyeséget a műtő előterében, amint várok a soromra, de az ágyszomszédom még bent volt aztán kitolták mellém. Lábbal műtötték, mondom neki: este a gátfutóverseny! Langy poén de az adott helyzetünkhöz képest, szóval nővérkék röhögtek. Jelezték hogy mindjárt betolnak, mondtam hogy HACSAK addig nem sikerül észrevétlenül megszöknöm!
Mindezt úgy, hogy a fél műtőgárda már körülállt.
Kérdezte az aneszt, hogy naugye, hogy jót tett a koktél?! mondtam hogy PONT, HOGY NEM KAPTAM, és most síkizgulok, és nálam ez így jön ki.
Felhívtam figyelmét az előzőnapi intelmemre is, hogy engem nem belőni kell mert józanul is hülye vagyok, hanem elaltatni már a legelején, akkó nem pofázok.
Utolsó próbát tettem: megpróbáltam kidumálni a hónaljszurit, hogy találjanak ki helyette v.mi alternatív módszert, eljött a fejlesztések ideje.
Ekkor már közben kezdtek leszíjazni, pedig a megszökéssel csak vicceltem.
Szóval röhörésztünk egy darabig, aztán a hónaljmacera KURVASZAR vótt, felért egy kínzással, főleg AHOGYAN csináltuk.
Merthogy az a vicc, hogy végülis ALIG FÁJ, de én folyamatosan attól féltem, hogy mindjárt benyilall, tehát fostam, mint állat, ergo a karomat ellazítva kellett tartani, viszont minden mást befeszítettem izgalmamban. (mondjuk, nem állt fel, de azon kívül minden mást)
Tehát egyrészt rohadtul leizzadtam, másrészt egy idő után az erőlködéstől görcs állt a bal vádlimba. Meg a villámlások najon szarok, fájni nem fáj, de szar.
Kérdezték is, hogy nagyon szar-e, mondtam, hogy végülis jobban félek, mint fáj, ezzel együtt IGEN, nagyonszar, legalábbis szarabb annál, mintha a szilvásváradi La Contessa hotel superior szobájában a szobám saját jakuzzijában ülnék.
Aztán mondták, hogy ébresztő készen vagyunk! És mutattak egy bekötött kezet. Azt hazudták, hogy az enyém, pedig én tudom, hogy az én kezem mellettem fekszik. Mindegy, mivel ez is az enyém, a mellkasomra dobták.
"tartsa a másik kezével nehogy leessen, mert még el van zsibbadva"
hallod TÉNYLEG az én kezem volt!
aztán visszatettek az ágyikómba, és lassan vissza kezdett térni az élet és KURVÁRA fájt! minden részletében:
-a vágás helye: éles szúrós égetős csípős fájás, mintha erőspaprikával kent kés éle állna benne.
-maga a csont: az meg mintha satuba lenne szorítva, vagy mintha megint bevágtam volna, tompa de erős fájdalom.
-a hónaljamtól a könyökömig meg: EGYFOLYTÁBAN érzem az ideget, mintha meg lenne dagadva , és nyom. Leereszteni nemtom a karomat a testem mellé, mert akkor nyomódik az ideg, de felemeléskor meg húzódik, mintha rövid lenne és emiatt megfeszülne, tehát félúton tartani kell, úgy meg kényelmetlen. Amikor elaludnék ellazul a karom, attól megfeszül az ideg, fáj és felébredek.
na hát ennyi.
de közben kaptam néhány életbentartó esemest és azt nagyon köszi Mindenkinek!!!
Aztán hazajutottam. Asszonypajtás akart bejönni értem a gyerekekkel, de a körülöttem lévő emberroncsokat elnézve, nem akartam, hogy a gyerekek rosszat álmodjanak, és inkább apámnak szóltam, vigyen haza.
AZ EMBERRONCSOK
Volt egy öreg, aki egyfolytában ki akart mászni az ágyából. 92 éves, folyamatosan be volt lőve -prosztatarák , két tapasz morfium a vállon-, combnyaktöréssel, egy szál pelenkában feküdt és bekatéterezve, és elkezdett kimászni a rácson. Egy ideig hagytuk persze, hadd mozogjon, hiszen szar egyfolytában háton feküdni, tehát mondta, hogy megy retyóra, mi meg kiabáltuk, hogy ne menjen, pelenka van rajta, csak nem fogta fel. Amikor felült, még hagytuk tehát, de én már készenlétben ültem. Egyedül én tudtam felkelni, a többiek lábsérültek voltak.
Aztán amikor elkezdte a jó lábát átemelni a rácson és félő volt, hogy a tömegközéppont áthelyeződik a rács fölött és kiesik, akkor odamentem és visszanyomtam az ágyba jobbhíján szegényt.
Egyik kezemben a legrosszabb helyen kanül, azt nem tudtam használni, a másikat meg amúgy sem, tehát térddel nyomtam vissza. Közben azért kollégák hívták a nővérkét, aki arra a képre jött be, hogy beteg ordít "ki akarok menni" , én meg féltérddel rajta, és mentegetőzöm, hogy "nemúgy gondoltam, ez nem az, aminek látszik, nővérke, meg tudom magyarázni!"
Ez egy 92 éves öntudatlan bácsi volt. Én ilyenkorra már meg akarok halni. Szar lehet ENNYIRE kiszolgáltatva lenni, néha meg kitisztult a feje, olyankor szólt hozzánk:
"Hajajajjajaj! Az ember nem megöregszik, hanem MEGVÉNÜL!"
(ÉÉN ÖREGEN AKAROK MEKHAANI, MEGVÉNÜLÉS RÉSZT KIHAGYNÁM, SZÖRNYŰ - A SZERK.)
meg:
-segítsenek már tényleg lemászni innen! fiatalember, maga biztos le tudná szedni innen ezt a rácsot!
-le TUDNÁM, de nem szabad..
-HAAAAAAJ MAGUKKAL AZTÁN NEM VAGYOK BELJEBB!
Néha, amikor az ágya mellett álltam másik kimászási próbálkozásai alkalmával, a fehér pólóm miatt doktorúrnak szólított. Haza akar menni, adjam a zárójelentést. TÖKRE MEGÉRTEM egyébként, de megint visszatérdelem, mert a szóbó nem ért.
A másik egy 90 éves bácsi volt szintén combnyakkal. Ő nemigen kiabált, mert 4éve agyvérzést kapott, azóta nem beszél, de megérti a kérdéseket és tud igen-nemet bólogatni. Játék az élet: folyamatos barkochba. Üvöltve, mert alig hall.
A harmadik bácsi nyolcvanvahalány volt, egy hónapja még dolgozott közgazdászként, most meg egész éjjel huhog mint egy bagoly. "HUHÚÚ!! HUHÚUÚÚ!" de úgy, hogy a másik kórteremből visszahuhogtak neki. Kérdeztük, jelezni akar, kell valami?
-Nem, én így veszem a levegőt! HUHÚÚÚ!! HUHHHÚÚÚÚÚ!!!
nővér vizitkor:"az éjjel hozták be combnyakkal, elméje zavart"
Egyszóval micsoda sorsok és kergülések, ez már nem is a traumatológia, hanem a pszicho. ez huhog folyamatosan, a 92 éves bácsi mg hangosan jajgat, amikor kimegy a morfiumtapasz hatása, és addig jajgat, amíg nincs fent az újabb tapasz.
És nekem még van pofám izgulni egy szaros hónaljinjekció miatt, amit a fenti jelenetekhez képest holnapreggel fogok kapni.
Plusz egy macska lent az ablak alatt üvölt az esőben, vagy történt vele valami, vagy csak nem engedik be.
Próbálunk azért aludni.
KAJA
Gyerekek, én világéletemben menzás voltam és meg tudtam enni, nem volt bajom vele. Korábbi baleset alkalmával egy hónapig kórházban voltam, akkor sem volt bajom a kórházi koszttal.
DE AMI ITT VAN!!
Előszöris minden kórházi levesben vannak karalábédarabkák kockára vágva, tenyérnyi megkerülhetetlen petrezselyemlevelek, meg félighámozott krumpli. Hogy a maradék kedved is elmenjen. Utána meg spenót volt hatalmas fehér csomókkal, benne valami lapkasajt méretű és alakú sárga valami. Leginkább valami édeskés tésztafélére emlékeztet, de ízre és állagra is szar. És máig nem derült k, mi lehetett az. A leves levét és a spenót zöldjét megebédeltem, aztán elővettem amit még reggel hoztam magammal, jó kis kolbászos szendvicske.
Vacsorára két szelet kenyér (finom friss), EGY darabka előrecsomagolt vajjal (egy szeletre sem elég, de kettőre próbáltam meg beosztani) és két szelet felvágottal. Színre és szagra eddig ismeretlen anyag, boltban ilyet nem látsz. Mellettem fekvő Janibácsi jelez, felvágottat hagyjam ki, olyan, mintha fűrészport daráltak volna bele.
Én azonban rendes akarok lenni, legalább megkóstolom. Nemrég olvastam világháborús munkatáborokról, ahol fűrészport adagoltak a kenyérhez- a cellulózt megemészti a szervezet, csak lassan.
Nekem nem tűnik fűrészporosnak a felvágott, ellenben olyan szörnyű mellékíze és szaga van, hogy aznap este tehát vajaskenyeret vacsorázom,és közben azon morfondírozom, hogy biztosan létezik egy team, ami azon brainstormingol, hogy "hogyan hozzunk ki napi háromszori étkezést 300 Ft-ból", és nyilvánvaló, hogy részegen brainstormingolnak.
Na de ilyen felvágottat boltban tényleg nem látsz, még akciósan sem.
Ez volt a hétfőm. kedden szerencsére tilos volt ennem-innom a műtét miatt.
ÖSSZEGZÉS MÁSFÉL NAPI BENT-TARTÓZKODÁS UTÁN:
Azt hittem, bemegyek, összeraknak oszt jóvan. Hát nem egészen: nemhogy a kezem, de az egész karom használhatatlan!!
Az állami kórházak mai anyagi helyzetében nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy legalább tisztaság volt.
Hogy a nővérkék MIND nagyon emberiek, emberségesek, a magatehetetlenekkel 100%-ban megpróbálnak szót érteni, megetetik-megitatják őket, ami nem öt perc, és nem könnyű. Van, akinek a fejét kell tartani közben az
egyik kezükkel, és a fülébe kiabálni, hogy SANYIBÁCSI, MOST NYELJEN!
Az orvosok is mind nagyon rendesek.
Sehol semmi borítékelvárásra utaló jel, szó, felhívás. Ha adsz, jó, de ha nem adsz sincs semmi.
Egyszóval, ami nem kerül pénzbe, ami az EMBEREKEN múlik, az emberfeletti.
Minden más szar, de arról nem ők tehetnek.
Az opelos meg, mondom, lője főbe magát, de lassan, hogy fájjon...
és, ünnepélyes fogadalmat tettem asszonynak hogy többet nem ülök a robogóra.
Utána hozzátettem, hogy "hanem veszek egy kurvaerős motort vaze"
Aztán láttam a szemén, hogy már csakannyit hozzá kellett fűzni, hogy
"á csak vicceltem"
Végülis a hátamra estem, megúsztam egy töréssel de sokkal rosszabb is lehetett vóna.
Üdv,
Laci Today
