Sziasztok!

Peti vagyok, apukám fia, négyéves, és amikor nyaraltunk,én írtam a blogot, és mivel sikere volt, apával úgy döntöttünk, hogy ezentúl keddenként én jelentkezem, és ma kedd van.

Eszterrel, aki a nyolcéves tesóm és harmadikba megy, elutaztunk két hétre! Apáék elvittek Istvánpapához Tiszalökre, onnan meg át Tiszalúcra Nénjéhez, most nála nyaralunk. Nénjének vannak kiscsirkéi és tyúkjai, két kutyája, de az egyik nem veszélyes, mert haldoklik szegényke, de mi nem mehetünk ki a kertbe, ha ki vannak engedve, és egy kiscicája Armageddon, aminek tökre örültünk!
Főleg Eszter, mert én nem merem megfogni. Armageddonról korábban már volt szó, azóta kicsit megnőtt, még mindig gyerekkorú, de már nagy. Ugyanúgy játszik, mint kiskorában, csak már nagyobbakat karmol.
Még szerencse, hogy kaptam egy vadiúj géppisztolyt, mert azzal le szoktam lőni.
Eszter persze felvágott, hogy bírja a karmolását. Apa rászólt, hogy ha így engedi magát összekarmolni, este csípni fog fürdéskor, de Eszter mondta, hogy DEHOGYIS, aztán jött sírva egy óra múlva, hogy csíp, pedig még nem is fürödtünk. Apa ránézett, hát Eszter úgy nézett ki, mint aki húsz macskával játszott karmolósat, nem eggyel. Eszter most azt mondja, hogy Armageddon bolond.
Egyébként jó itt Tiszalúcon, rengeteget játszunk Jolikával, aki Nénje lánya, én meg Jancsival, aki igazából Bátyja, de Jancsinak hívják, és én mindenhová megyek utána. Csak wc-re nem engedi. Este meg Nénjével alszom, jó meleg és puha. És lehet rugdosni álmomban, nem ébred fel, mint anya, aki pedig állandóan. Anyával úgy vagyunk, hogy este mindenki lefekszik aludni, aztán én éjjel felébredek, átmegyek anyáék közé, aztán reggel úgy ébredünk, hogy végülis apával alszom, mert anya felébred a rugdosásomra és átmegy az én ágyamba, mert ott békén hagyom. Apával meg nincs gond, nem ébred fel, ha rugdosom, csak az a baj, hogy horkol, meg, ha lehúzom róla a takarót, visszahúzza.
Tiszalúc jó hely, mert lehet etetni a csirkéket, meg összerajzoltuk a járdát krétával, és a szomszéd gyerekek átjönnek, és jókat játszunk.

Sziasztok,

Peti
ps: apa nagyon szereti az erőset. És amikor elvittek minket Tiszalúcra, ebédre húsleves volt, és Bátyja mondta apának, hogy tegyen a levesébe erőset, de büszkén hozzáfűzte, nagyon vigyázzon, mert EZ saját termés, EZ nagyon erős.
Apa meg igazából bármennyire erőset meg tud enni, mert nagyon szereti, tehát természetesen apának ez meg sem kottyant, friss zöld hegyes erőspaprika volt, és apa a levesébe karikázott hármat belőle, a negyediket meg bekapta frissen és elropogtatta.
Bátyja elkerekítette a szemét, és a nézéséből apa tudta, hogy márpedig itt virtusháború lesz.
Bátyja is kanyarított EGY karikát a levesébe, Istvánpapa is. Aztán ahogy kanalaztak, papa és Bátyja a szemük sarkából apát lesték. Közben apa félrenyelt, ettől köhögött, mire Istvánpapa és Bátyja szinte egymás szavába vágva, titokban reménykedő hangon ugrottak, hogy:
-Na, ugye, hogy ugye!
De apa mondta, hogy csak félrenyelt, és már evett is tovább, közben a paprikákat is megette a levesből, mert szereti. Bátyja csak nézte egyre reménytelenebb szemekkel, miközben gyöngyözött a homloka a paprikától, Istvánpapának is folyni kezdett az orra, apa meg alattomosan belevágott még két karikát a levesébe. Bátyja már csak lesett, akkor már egy ideje teljesen némán kanalazta a levest.
Aztán amikor kész voltak, Bátyja így szólt, nem akart teljesen alul maradni:
-Nna, CSAK BEKAPOM ezt a karikát!
Mi többiek persze nem tudtuk, miről van szó, apából viszont majdnem kitört a nevetés, de pont tele volt a szája levessel, és nem tudta lenyelni a nevetés miatt, és nevetni sem tudott, mert kiköpte volna a levest, és akkor a leves majdnem az orrán jött ki, és fura hangokat adott, és anya kérdezte, hogy MIVAN, MIVAN, de apa csak hazafelé, az autóban merte elmondani, hogy hát itt a háttérben verseny volt, és OLYAN JÓLESETT ...