Rihaj!
Eszterlány szeretne egy kismacskát. De mi szülők meg úgy vagyunk vele, hogy a macska, az nem lakásba való. Kintre meg: minek. Így aztán nemigen lesz macskája kicsi Eszternek, de voltunk Tiszalúcon is, keresztéknél, ott most van egy fiatal macska. Hát őt lehetett babusgatni órákon át, amit Eszter ki is használt. A macskát némileg én is megsimogattam, és az alábbi következtetéseket vontam le:
-Egy KIS macska mindig aranyos. Aranyosan néz, aranyosan nyávog, aranyosan karmol, de: aztán megnő és olyan lesz, mint Alfi.
-Macskát akárhányszor dobsz fel: mindig visszaesik. Tehát ugyanúgy hat rá a gravitáció, mint bármi másra. Ebből a szempontból nem különbözik a mosogatószivacstól, az meg van otthon, tehát nem értem, mit nyavalyog a lányom, hogy nincs macskája?
-A macska: a legveszélyesebb ellenség. A szemeivel ÚGY néz, és közben zörög a belseje, hogy rabul ejti és megbéklyózza lelkedet. Örökre.
-Ha a macskának egyszerre le tudod fogni mind a négy lábát, még mindig van egy feje, amivel karmol és harap
-Egy macska fejét lehetetlen lefogni
-Egy macska sokkal jobban szereti, ha a fejétől hátrafelé simogatod, mint fordítva.
És ilyenkor kevésbé karmol és harap. A szőrét meg egyedül is fel tudja borzolni.
-illetve, EZ a kismacsek egy gyilkológép, bármit teszel, egyfolytában karmol és harap, persze csak játékból, de Peti így is elfutott előle. A macskát el is neveztük Armageddonnak, mert majdnem olyan félelmetes, és bár már három hete annál a háznál lakik: még nem kapott nevet.
Alább egy fotó látható, amint Armageddon éppen egy veszélyes, összetett karmolás-harapás támadást indít egyetlen lányom ellen. A lelki rabság okán: lányom ezt boldogan hagyja.
Üdv!
Laci Today
