Rihaj!

Gyerekek, tegnap MINDENKI főtt tojást ebédelt sonkával-salátával?

Na. De ma nem erről akartam beszélni.
Hozzánk gyakran jönnek be koldusok. Benyitnak az irodába, előadnak egy jól-rosszul összerakott történetet, és várják a tiszteletdíjat.

Egyszer megtörtént, hogy egy úriember, rokkant, (egyik lába kacska), pénzt kért és kapott, majd az irodából kilépve észrevette, hogy jön a villamos, és felkapta a mankót és rohant a villamoshoz. Azóta kevésbé hiszünk a kéregetőknek.
Múlt héten bejött egy hölgy, szívműtött gyerekeknek gyűjtött pénzt. Mondtam, hogy nem tudok adni, ketten voltunk az irodában, rajtam kívül egy vietnami tulajdonos. A hölgy rámutatott: „és ő sem tud adni? Ja, most látom, külföldi!”
Felcsillant a szemem, a hölgy így ránézésre biztosan nem tud nyelveket, tehát hamarabb megszabadulhatunk tőle, ha azt mondom:
-Igen, vietnami, és nem tud magyarul.
Erre a hölgy nem jött zavarba, odament hozzá, és a következőt mondta igen lassan és tagoltan:
-Háj! Karitász-hospitáció-szívbeteg-trauma-segíccség!
Én lepetéztem, a vietnami tulajdonos meg felnézett, és így szólt:
-Ne haragudjon hölgyem, sajnos én sem tudok segíteni!
Most meg a hölgy petézett le, és magyarázatot váró nagy kerek szemekkel rámnézett. Erre én csak ennyit tudtam mondani, hogy:
-ÚRISTEN! Maga is értette?? 

De ezt az egész posztot nem EZÉRT írom ma. Hanem amiatt a történet miatt, ami MOST történt meg, még meleg, és azonnal tollba szedem, hogy az urat szó szerint tudjam idézni:
-Jónapot, a cégvezetőt keresem!
-Még nincs itt, kilenckor nyitunk, utána szokott jönni nemsokkal. Milyen ügyben keresi?
-Ha én azt eemondom magának, tuti hogy aszfogja mondani, hogy kűfődön van, vagy meghalt!
-Nem fogom azt mondani...
-Arró lenne szó, hogy kee nekem egy óvosság, ami nagyon drága, és arra gyűjtök támogatást! 
-Hát... tényleg nem mondom, hogy külföldön van, de nem szokott támogatni senkit!
-Bezzeg ha a tévében lennék! Akkó ő adna elsőnek és döngetné a mellkasát, hogy beszakad!!!! Há milyen világban élünk! Önzőek az emberek! Hát nonszensz, hogy négyszázharmincöt céget jártam végig és háromezernyolcszáz forint gyűlt eddig össze! Hát micsoda világ van!!!!

Az ember felkiáltása őszintének hatott, de mindenképpen keserű volt... hát: azé gondolkozzunk el rajta egy kicsit! Hátha Ő igazat mondott. Nemtom. Persze nehéz elhinni hogy négyszázharmincöt boltot végigjárt. De ettől az embertől teljesen függetlenül: télleg olyan érzéketlenek és elhidegültek vagyunk mi fejlett európaiak. Há nem? Na. Kapjuk össze magunkat. Ez ma egy ilyen lehangolós poszt volt.

üdv
Laci Today

ps. azért egy PICIT rosszul esett a bácsi kitörése, mert bár NEKI nem adtam, de pont ma reggel is jött a megszokott-bácsim, (merthogy szerintem majdnem mindenkinek van egy "saját koldusa"), szóval én ma reggel is vettem 200 Ft-ért ingyenes Metroújságot piroslámpánál. Dehát MINDENKINEK nemtok adni. Nekem is van két gyerekem.