Rihaj!
Ma este kocsival kell mennem egy helyre, emiatt már reggel ugye azzal jöttem, de itt a Szabadság tér környékén nagyon drága a parkolás.
Addigaddig néztem, hogy hol van a legközelebb ingyenparkolási lehetőség, hogy végül kocsival bejöttem rakparton a Margit hídig, és ott a Margithídnál a rakparton van ingyen parkolóhely. Onnan meg negyed óra alatt ideértem görkorival.
A görkori, az egy tök jó dolog. Már ha azt leszámítjuk, hogy vagy akkora barom, hogy ráállsz 4-4 kerékre, fék nélkül.
Márpedig vagyok. Tök rég volt a lábamon utoljára, és azelőtt is mégtökrégebben, szóval az a helyzet, hogy RÉGEN tudtam, de… ahogy a biciklizést nem lehet elfelejteni: a görkorizást el lehet.
Konkrétan az a helyzet, hogy menni és kanyarodni tudok, megállni nem, pláne normális irodai ruhában nem mernék fékezéssel esést kockáztatni, mert utána hogy néznék ki.
Szóval kiszálltam a kocsiból.. mit kiszálltam, kigördültem nyolckeréken, és elhúztam a lépcső irányába.
Aztán a lépcsőnél sikerült megállni, és visszamentem bezárni a kocsit.
Utána tehát fel a Margit hídra. Az alsó rakpartról a felsőre lépcsőn kell felmenni. HÁT AKI EZT IS KITALÁLTA, mozgássérültösítve nemtom miért nincs, én alig jutottam fel. Fent aztán bekapcsoltam a GPS-t gyalogosüzemmódban, mert baromi rosszul tájékozódom. A Margithíd, az megvan, de utána majd a mellékutcák.
Nulanyolc-negyvenre érkezés a célhoz. Az tök jó.
Aztán irány a Margithíd. Tök szépen felújították, van rajta biciklisáv meg gyalogsáv, én a gyalogost választottam. A híd a közepéig emelkedik. EZ jó mert amikor gyalogost kéne kerülni, de közben bicikli jön, szóval meg kéne állnom: az emelkedőn a Gravitáció elvégzi helyettem a lassítást.
A híd a közepétől viszont LEJT! Hallod, SEMMI DOLGOM, csak álltam, mint a frankfurti repülőtér mozgójárdáján, és közeledtem a munkahelyem felé. Egyre gyorsabban! Érkezés a célhoz 08.39! Érkezés a célhoz 08.38! MENJ TOVÁBB 200 MÉTERT, MAJD FORDULJ JOBBRA!
Nincs is jobb közlekedési eszköz, mint a görkorcsolya, lejtőn.
MENJ TOVÁBB 100 MÉTERT, és
HOGY FOGOK MEGÁLLNI!!!!!!
A híd vége meg jön mint az állat. Zebrával, pirosban, jönnek az autók. Ezek nincsenek felkészülve rám.
Gyorsabban jövök, mint az UARS műhold fentről.
A gyors helyzetfelismerésemnek és problémamegoldó képességemnek köszönhetően kisodródtam a hídkorláthoz, és minden egyes kis oszlopba belekötöttem egy kicsit. Ez lassított. A végén kb úgy, mint a fékevesztett vonat az akciófimlben, egy centivel a főhős és a védtelennők és gyerekek előtt megáll, füstölgő kerekekkel szóval sikerült a zebránál megállnom az utolsó oszlopban. Állt ott két útmunkás, néztek, mondtam hogy:
-Nem tudok még megállni vele!
Zöld, FORDULJ MÁR JOBBRA, utána mellékutcák. Állok a Kossuth téren a zebránál. Piros. Állok. Szemben csinos csaj, elismerően stíröl.
Elindulok felé. NEM DIREKT!
LEJT A ROHADT JÁRDA!
Elfordulok, teljes testből, nem kerülök az autók közé.
Innét már egyszerű az utam. Minden sarok előtt már nem hajtok, hogy a zebráig lendületemet veszítsem.
Érkezés a célhoz. Jövök szemből. Nyitva az ajtó, begurulok rajta, szőnyeg lelassít, sikeres megállás.
Ahogy a repülő GPS-e szokta ilyenkor mondani: RETIRE! RETIRE!
Lemosakszom, életben maradtunk. Ma is.
Üdv!
Laci Today
Summázás: kell egy görkoris kesztyű. Nem azért, mert elesek és felhorzsolom a kis kezem, hanem mert fékezéskor nagyon piszkosak az oszlopok.
Viszont biztonságos, mert minden zebránál van villanyoszlop, amin fenn lehet akadni.
