Rihaj!
Mint korábban írtam, elkezdtem rendszeresen futni egy csütörtöki napon. ÉS TÉNYLEG, de komolyan, és mentem minden este, nagyon rendes voltam, egészen szombatig, amikor meg leszoktam róla. De három napon át egész lelkiismeretesen futottam minden este!
Csak közben rájöttem, a futás azoknak való, akik türelmetlenek gyalogolni, vagy nincs motorjuk, vagy nem tudják megvédeni magukat utcai támadáskor.
Viszont kéne valamit mégiscsak, és ott a görkorim, ami több éve nem volt a lábamon - újra meg kéne tanulni.
(ez nem az én görkorim, de ez tetszett a legjobban azon fotók közül, amiket a neten találtam a témában. A fotón látható görkori eredetileg Darth Vader görkorija volt, de egy Csillagok Háborúja aukción megvette egy gárdista. Irtó gyorsan lehet benne tüntetni)
És szombaton kellett mennem a boltba, ami másfél utcára van tőlünk, gondoltam, kezdőtávnak jó lesz. Elég labilisen mentem, kipróbáltam, mennyit felejtettem: hát, menni tudok. Fordulni is. Megállni nem, de úgyis lassan megyek, szóval az ember hagyja veszni a lendületet és megáll magától. (egyetlen problémát a bolti fotocellás ajtó jelentette, ami nem nyílt olyan gyorsan, mint ahogy közeledtem felé).
Viszont a járda viakolorból van, zötyög mint az állat, ezért úgy döntöttem, hogy a hat méter széles úton nekem is jut egy kis sáv: járdáról lementem a szembesávba. Ez jó, mert messziről látom ha jön autó, és időben fel tudok menni a járdára - és nem jött egyetlen autó sem. Ha meg hátulról jön, az a másik sáv, jóval messzebb tőlem, tehát még ha NAGYOT esnék is teljesen biztonságban vagyok.
Szóval a görkorival lementem a járdáról, persze egyensúlyvesztés, de el azért nem estem, mindenesetre HÁTULRÓL halálosan rám dudált valami HVCS. ( Helyi Vagány Csávó lehetett a dudája alapján, egy kőkemény Daciából dudált. Bocsánat, Rönó logen)
Intettem, hogy mifaszvan édes cimborám, rám ordít, hogy "majdnem elütöttelek bmeg!", mire mondtam, hogy attól azért messze vagyunk, namindegy, én görkorizok tovább, ő meg megy tovább: dehát ugyanaz volt az úticélunk.
Mire elbotladoztam a boltig, addigra ő is leparkolt, kihámozta mértéktelen testét az autóból, és megint találkoznunk kellett. Beszólt, hogy mit szórakozok, el is üthetett volna.
Mondtam, fogjon már vissza, totál másik sávban volt, meg egyáltalán. Erre jelezte, hogy ÉN fogjak vissza, mert meg talál ütni de hirtelen.
Bírom az ilyen embereket, hogy nincs igaza, de meg van győződve, és neki áll följebb.
Végigmértem: kb 190 cm, kb 110kg, kb 50éves ősz deres ember. Mondtam is neki, hogy vigyázzon, mert legutóbb egy magafajta ember olyan hirtelen kipattant az autójából hogy elverjen, hogy a szíve nem bírta a terhelést, és ott halt meg nekem. Hogy figyeljen oda, mit eszik, mert meg talál halni időnek előtte. És akkor a bácsi:
-NEBECSÜJJÉLLE!
Úgyhogy gyorsan végigmértem még egyszer. Aztán valóban felülbíráltam korábbi elhamarkodott véleményemet:
-Nézze, igaza van. Ráadásul nem is állok rendesen a lábamon a görkori miatt.
-Ugye?!
-Ahogy elnézem a testfelépítését és a zsírszázalékot, én elesek, és fekve agyonrúgom magát. Utána kihúzom a gerincét, mert nálam ilyen emberek gerincéből van otthon a kerítés. Amúgy minek akar agyonverni, ha az előbb az életemért aggódva dudált, maguknak magyaroknak semmi se jó, mi, dagadt? Miért mindig az öregek és gyengék kötözködnek?
A bácsi kiborult, hogy öreg és dagadt, pedig csak tükröt tartottam elé, plusz: ő kezdte. Én nem becsültem le, csak diagnosztizáltam. Elköszönésképpen mondtam, hogy " a dereka meg attól fáj, hogy erős lúdtalpa van, menjen el ortopéd orvoshoz betétet feliratni!".
Ettől meg teljesen kész volt, pontosabban: elhűlt arccal rám nézett, mint akinek a velejébe látnak, aztán lenézett a lábfejére tanácstalanul, én meg ott hagytam.
Valószínűleg azóta is azon morfondírozik, hogy hogy találtam el, hogy fáj a dereka.
De egy széttaposott papucsban a lúdtalpat száz méterről meg lehet állapítani, és ha valaki egyszerre túlsúlyos ÉS lúdtalpas, ráadásul nem fiatal, tehát ez a helyzet évek óta tart: akkor 90%, hogy a dereka is fáj neki.
Hazafelé jövet meg inkább a járdán jöttem, mert ezeknek az autósoknak semmi se jó, és bármi megfelel nekik, amibe bele lehet kötni, mert ha aznap éppen nincsen beteg v. orvos v. rendőr v. tűzoltó v. tanár v. diák v. traktoros v. gazdatüntetés, akkor valahol le kell vezetni a feszkót, és egy ingatag lábakon álló görkoris pont ideális célpontnak tűnik.
Szóval hazafelé jövök békésen a járdán, és akkor közeledik a sarok, szemből párhuzamosan közeledik egy autó, és mit csinál, befordul előttem. Nem baj, mert pont mire odaérek, elmegy.
NEM! Hát megáll, megfordul! Én meg mindjárt nekimegyek...
-ADJ GÁZT, NEMTUDOKMEGÁLLNI! -a pasinak szerencsére le volt húzva az ablaka és gyorsan odébb húzott. Épphogy elhúztam mellette, még hátrakiáltottam, hogy
-KÖCCE!
Amúgy nem elütött volna, hanem ahogy épp megállt, én mentem volna neki oldalról.
Egyébként nem úgy van, hogy mielőtt autóval új úttestre befordulsz, a gyalogosnak (nekem) van elsőbbsége?
Apropó: a görkoris az gyalogos, vagy jármű? Bármi legyen is: fék, világítás nincs rajta. Viszont: nyolckerékmeghajtás.
Üdv!
Laci Today
ui. mióta kiraktam ezt a posztot, már ketten is kérezdék hogy téleg megtörtént-e, meg hogy aggódnak.
Ezért magyarázatképpen:
1) utálom ha igazságtalanul bántanak, és ilyenkor csúnya vagyok elnézést
2) következményeket nem mérlegelem és nagy a pofám
3) judoztam és thaiboxoltam, és 30kilóval nehezebb ellenfelet is győztem le, ez meg ad némi önbizalmat a kettes ponthoz