Rihaj!

Tennap kaptam egy esemest dél előtt nemsokkal, hogy lányomnak hőemelkedése van, szédül, hányingere van, rosszul van, émelyeg, haldoklik, satöbbi.
Mit tegyek, odatelefonáltam tanárnéninek, hogy még van egy sürgős melóm, utána megyek érte. Mondta, hogy nem kell sietni, épp ebédelnek, utána kimennek a kertbe.

Amikor megérkeztem, haldokló, beteg, rossz közérzetű kislányom három méter magasan egy fa mászókarendszer tetején pihegett nagy rosszullétében.
Hazafelé kitalálta, hogy menjünk el az erdőbe fáért, csináljuk belőle íjat. Az erdőben patak keresztezte utunkat, amit át kellett ugrani. Én átugrottam, majd nyújtottam a kezem, hogy ő is. Mondta hogy ő csak nekifutásból tudja. És haldokló beteg kislányom nekifutott ezerrel és átrepülte a patakot. Ezután begyűjtöttük a szükséges anyagot, hazamentünk. Én ebédre, mivel főzni nem tudok, csináltam magamnak melegszendvicset, majd a szédülő émelygő hányingeres kislányom:
-Apa, olyan jó illat van, vágsz nekem kolbászt?
És megevett négy parasztkolbászkarikát.
Ezután a délutánt azzal töltötte, hogy részben bokrokra lőtt íjjal, részben a hinta melletti gyűrűn lógott hol fejjel lefelé, hol fordítva.
Este kidumált belőlem egy McDonald's-ot, és a beteg gyereknek mindig lesed a kívánságát, tehát legyen. És a beteg gyermekem megevett két sajtburbgert, és egy McNuggets husit kisöccse tányérjáról elkunyerálva.
Lefekvés előtt lázat mértünk, és 35.8 volt a hőemelkedése.

(igen mert ilyenek vagyunk ezt tőlem örökölte, én is 35.5-ön működöm).

Lényeg, szóval, kérem az iskolát, hogy ezentúl engem 50-es láz alatt ne nagyon izélgessenek, mert nem hiszem el nekik.

Ma meg úgy elvittem a suliba orvosi papír nélkül, mint a huzat. Ha a tanárnéni elég szakember megállapítani, hogy a gyerek beteg, akkor én is vagyok elég szakember, hogy megállapítsam az ellenkezőjét...


MÁS, szintén rossz közérzet: egy itt élő vietnamit meglátogatott otthon élő apukája, és meghalt. Mármint az apuka. Most haza kéne juttatni, és tudom hogy ez morbid vagy valami, dehát ez nekem MUNKA, és a munkához hozzátartozik annak megszervezése, tehát nem mindegy sem szervezésben, sem árban, hogy egy négykilós kis csomagról van szó, vagy egy nyolcvankilós nagy csomagról. Ugye ha hamvasztanak, akkor hamvasztassa el már itt, mert úgy olcsóbb a szállítás, tehát megkérdeztem
(jelzem, NINCSENEK nyelvi problémák, az illető nagyon régóta él Magyarországon)
-Az apukát egyben tervezik temetni, vagy hamvasztani fogják? 
-Vietnamban fogjuk eltemetni!

És bármilyen morbid is, ezzel a személyszállítás nem foglalkozik. Az áruszállítás foglalkozik ezzel. Há ez van. A személyszállítás UTASokat szállít, MINDEN(ki) más az áruszállításra tartozik. Tehát megkérdeztem, hogy FELADJA az apukát, vagy ő is vele utazik. Hát meg KELL kérdezni. Válasz:
-Ahogy olcsóbb...
-Tehát feladja. Körülbelül hány kilós az apuka?
-Miért számít?
-A csomagot kilóra kell fizetni...
-Nem tudom.
-Számoljunk nyolcvannal, plusz a koporsó.
-Nem, nagyon öreg volt már, és picike!
-Értem, akkor mondjuk ötven, plusz..
-És sovány is volt!
-Hölgyem, vagy mérjük meg, vagy saccolunk. De ha kérek egy túl alacsony ajánlatot, utána rossz lesz megtudni a pontos összeget, amikor már tudjuk a pontos súlyt....



Üdv
Laci Today