Élt egyszer egy özvegyasszony, volt neki négy gyereke.
Az öregasszony már idős volt, és a gyerekek felváltva jártak hozzá, naponta 4-5 alkalommal, néhány óránál tovább sosem volt egyedül.

Egyik reggel így szólt hozzá a legkisebb fia:
-Anyukám nem nézel ki túl jól! -mire az özvegyasszony így válaszolt:
-Ne is mondd Lacikám, olyan szarul vagyok, meg a UPC sem működik rendesen!

És az özvegyasszony lánya elővette a vérnyomásmérőt. Az özvegyassony megkérdezte:
-Nna?
Nem látta, hogy a lánya elsápad: nemigen volt ott már vérnyomás. A lány azt mondta, hogy elromlott a vérnyomásmérő.
De a legkisebbik fiú, világ életében gyakorlati ember lévén, nem értette a célzást, hát megmérte a saját vérnyomását:
-Mémonc hülyeséget, ez tökéletesen működik!

De akkor már úton volt a mentő.
Az özvegyasszonyt kórházba szállították, gyermekei csomagoltak neki mindent, amit ilyenkor szokás, és indultak utána.
Ekkor egy sor kivizsgálás kezdődött, de az özvegyasszony gyorsan megszökött az orvosok kezei közül.
Próbálták utolérni, lélegeztető, defibrillátor, de senki nem bírta visszahozni.

És abban a percben kisütött a nap, és a környékbeliek azt állítják, hogy a Matyi néni intézte odafentről!
És végülis: ki tudja? Talán igen!

Amikor a kórházból, ahol addigra én is ott voltam, hazatelefonáltam, hároméves kisfiam Peti is akart velem beszélni:
-Apa, Matyi mama beteg?
-Nem, Peti, Matyi mama meghalt!
-És mikor jön haza?

Majd otthon, anyukája részletesebb magyarázata után:
-Peti, Matyi mama nem jön haza, hanem felment Mamihoz és Piri mamához a Mennyországba!
-Miért, van ott három ágy?

És emlékezzünk meg Matyi mamáról, a laphoz-illő módon, egy rövid, nemrégi történettel:

Mer, vótt neki egy autója.
Illetve, autónak azt ma már nemigen hívhassuk, egy Skoda. Százhúszas.
Néhány hete kitalááta, adjuk ee, má úccse vezeti egy ideje.
Hogy mennyi ideje, nem kelletett mekkérdezni: kinyitottam a Skodát, és az első ülés és a pedálsor között a padlót vastagon benőtte a moha.
Idesapám ekkor szólt, hogy hátúra inkább be se nézzek: ott meg áll a víz az ülés előtt.

Ekkor így kérdeztem:
-Mama, és meddig van rajta műszaki?
-Lacikám, még majdnem két év!
-De pontosan? Mikor volt vizsgáztatva?
-Há decemberben!
-Na az csak szűk másfél év... és milyen állapotban van motorikusan?
-Nagyon megbízható! Ha reggel beindul, akkor...
-jaaaj mama, így nem kezdünk mondatot!

A vége az lett, hogy el lett vontatva a bontóba, ahonnét átvitték a szentendrei tűzoltóságra. Ilyen autókon gyakorolják az autó szétvágását a tűzoltók.
Gondoltam is, hogy jó, hogy nem az autó eloltását akarták rajta gyakorolni, mert amennyire be volt ázva a kocsi: az életben nem tudják meggyújtani!

Nagymamám rá is vágta, hogy
-Egész télen kint állt és nem vótt beázva! -mire apukám:
-Anyuka, le volt takarva ponyvával!
-De nem is ázott be!!!

Nagymamám világ életében egy jókedvű ember volt, pedig volt, amikor elvették tőle a szódásüzemét, egy hét múlva visszavásárolhatta az államtól, és a következő héten megint elvették tőle.
És ő nyitotta Óbudán a Vidocq borozót. Akinek van kedve, menjen be, és igyon egy pohárkával az emlékére!

üdv!
Laci Today