Sziasztok!
Peti vagyok, apa hatéves fia, játékarc és mókásmuki, és néha én írom apa blogját!
Vége van az ovinak meg a nyárnak, így lettem iskolás. Tanulni kellett egy verset is, aminek két sora apának nem tetszett és átírta, én meg elmondtam az évnyitón, és senki nem vette észre, de mert amúgy sem nagyon figyeltek.
Az egész úgy kezdődött, hogy én már egy hete kérdezgetem, hogy NAAAA hányat kell még aludni, mert nagyon várom az iskolát, meg szeretnék olyan okos lenni,mint Eszter, aki a nagytesóm, meg lesz judo edzés is, amit nagyon szeretnék. Apa már tanított néhány dolgot, például a gurulóesést:
Szóval nagyon vártam már az iskolát, a verset is megtanultam, csak a második versszak első sora után akadtam meg mindig, de anya segít, és akkor végre eljött a MA REGGEL!
Tegnap este korán kellett lefeküdni, mert ma úgyis olyan korán kelünk, hogy engem majd alig lehet kirobbantani az ágyból, úgyhogy ma okoztam egy kis meglepetést öt óra valahánykor, hogy akkor én indulnék. A körórának még nem tudom minden számát, az ötös óra után voltunk egy kicsivel, és még nem tartottunk a "negyed"-nél.
Indulás előtt még bemelegítettem az iskolára, már ünneplőben:
(a háttérben a hullahoppkarika a szekrény mellé betolva kifejezetten NEM az enyém!!!!)
Aztán tehát indultunk is, mert én már menni akartam, így másodiknak be is értünk, mert volt egy lány, aki még nálam is jobban izgult:
Apa innen továbbvitte Esztert az ő iskolájába, és utána visszajött, pont akkor jött szemből a folyosón, amikor én mentem a férfiseregem élén a folyosón, és köszönt, én meg alig ismertem meg!
De simán! Mert nekem akkor nagyon fontos beosztásom és küldetésem volt, és nem állhatok meg minden apukának köszöngetni, még akkor sem, ha a saját tulajdon apukámról van is szó!
Igen. Vittem a fiúkat pisilni!
Egyedül én tudtam, hogy hol a wc, és Juditnéni mondta, hogy mindenki menjen el pisilni az ünnepség előtt, és én vezessem el a fiúkat a fiú wc-hez. Kettes sorba fejlődtünk, csak én voltam egyedül legelöl, a Felvezetés, mögöttem a csapat, na és pont akkor jött apa szemből, úgyhogy nem értem rá köszönni neki.
Amikor végre mindenki pisilt, meg páran a kezünket is megmostuk, utána már nyugodtan kezdődhetett az ünnepség.
Volt Himnusz, meg furulyáslányok, aztán mondtuk a verseket, közben kis furulya, megiiint veeeeers, és egy idő után egy picit unatkozni kezdtem.
Amikor unatkozom, de nincs mivel játszani, és elmászkálni sem lehet, vagy rajzolni anya noteszébe, olyankor az marad, hogy furcsa arcokat vágok. Mi ki voltunk állítva mindenki elé, velünk szemben körülbelül 160 iskolástárs, és a hozzájuk tartozó 300 szülő, én meg egyszercsak pont ilyen képet vágtam, nem vagyunk fogyatékososztály, csak mondom, unatkoztam kicsit:
Az a sebhely a szemem alatt nem akárhonnan van: tegnap kint bicajoztam a parkban, és fújt a szél és egy csomóan sárkányt eregettek, és beleakadtam az egyik sárkány láthatatlan madzagjába. A sárkányeregető kislány anyukája azt mondta, hogy semmiség, szinte nem is látszik a helye. Apa csak annyit kérdezett tőle, hogy ha mi sárkányoznánk össze az ő kislánya szeme alját, akkor is így gondolná-e?
Az ünnepség után a szüleink hazamehettek, nekünk meg végre kezdődött az Iskola! Tetszett is, meg jó is volt.
Este apa kérdezte, hogy ki mellett ülök, csak elfelejtettem a nevét.
Sziasztok!
Peti
