Rihaj!

A mai nap életem naplójába mint Véres Csütörtök fog bevonulni!
Vagy mint a Hosszú Kések Éjszakája.. Ráadásul FÉNYES NAPPAL!

Az egész persze nem ma kezdődött.... mi tagadás, ember vagyok, elesett és gyenge: úgyhogy 36 év után először, benőtt a bal nagylábujjam körme a bőröm alá. NEM ÁTALLOTT!!!
Hát csak egy kicsit. Éppenhogy csak.
Próbálkoztam is ollóval, de fájt, úgyhogy nem piszkuráltam. (ez a baszkurálás nyomdafesték-barátabb verziója).
Vártam egy kicsit, hogy majd egy picit nő a köröm és akkor jobban meg lehet fogni, hátha akkor sikerül.
Eltelt egy hét, hát lassan nő, na!
Nem történt semmi. Még jobban fájt.
Elutaztunk nyaralni. Beárnyékolta a nyaralást, de nem baj, mert úgyis baromira sütött a Nap, azt meg én nem szeretem. Előző életemben biztosan gomba voltam. Vagy pincebogár.
Teltek-múltak a napok. Próbálkoztam én mindennel, még villamossal is. De nem lehet ÚGY alátenni a lábad, hogy csak a benőtt részt távolítsa el.

(Egyébként VAN olyan baj, amit gyógyít a villamos, klikk ide a részletekért!)

Gondoltam, meg kéne mutatni dokinak, de ezzel az erővel leugorhatnék a henteshez és még TB-kártyát sem kérne (apropó június 30-án lejárt a személyim, tegnap meg már az útlevelem is).

Na, szóval, dokinál tartottunk, hát OLYAN NINCS! Közel se jön senki fényes csillogó éles eszközökkel hozzám, pláne nem a bal nagylábujjamhoz! Nagyon jó önvédelmi technikáim vannak ám ellene!

Az már esélytelen volt, hogy ÉN megoldom. Nemtok hozzányúlni, mert fáj.

Aztán eljött az az idő, amikor már egész nap szúr-fáj. Hánemkönnyű.
A robogóval még csakcsak tudok közlekedni, de a kocsiban az állandó kuplungolás.... pont AZZAL a lábbal!

Eemondom, mi a baj az orvosokkal. Mindig azt mondják, hogy "nem nagy ügy", meg "csak egy szúrást érzel, a többit érzéstelenítésben csináljuk", de könnyen beszél amíg nem a saját lába ujjáról van szó! Benczik doktornő szurkálta fel az arcüregemet egy időben, és amikor gyanús volt, hogy neki is arcüreggyulladása van, és felajánlottam, hogy most felállok a székből és cseréljünk helyet, nem élt az alkalommal....

A hóhér is olyan, hogy profi, de magán nem próbálná ki.

Egyszóval: félek az orvostól. Nem félek a pitbulltól, az anyázó kopaszmercistől, de az orvostól, attól igen.
Előszöris injekció van nála, másodszor pedig: nem fél használni!

A napokban azonban eljutottam arra a szintre, a lélektani határnak arra az oldalára, amikor már jobban fáj a lábam, mint amennyire félek az orvostól.

Így aztán ma délelőtt elnyargaltam az Esztékába.
Betegfelvétel:
-Jónapot kívánok, a sebészetre kérnék egy sorszámot!
-Kihez jött?
- ... nem ismerek ott senkit.. Ahhoz, aki kisebb fájdalmat okoz!
-Rendben, akkor B. doktor úrhoz!
-Rendben.

Felmentem, NEM remegtem, mert koncentráltam, hogy nem nagy dolog.
ISTENBIZONY én megpróbáltam mindent, hogy ne izguljak. Először pótcselekvésként szétizzadtam az ingemet, amikor meg felfektetett a kivégzőlapra (ő ágynak hívta), erősen megmarkoltam a peremét. Nehogy felboruljon, vagy mi.
A lényeg, hogy, illedelmesen köszönök, nem pisilek be, hiszen nem izgulok. Szégyenlősen megkérdem, hogy biztosan lábujjba adják-e az injekciót.
Helyi érzéstelenítés, hová adnák?
Hát pl amputáláshoz gerincbe adják.
De ez csak egy körömbenövéskivágás.
Az is eltávolítás!
Tessek befejezni a marháskodást és hanyatt elhelyezkedni a kivégzőpadon. Ne mozogjak. Ne is remegjek.
EGYÉB KÍVÁNSÁG?  Sodornak az események. Nem tehetek ellenük semmit.
Lazuljak el.
HÁPPERSZE, mert az olyan könnyű!
Gondoljak valami jóra.
Fizetésemelés!
Az egyetlen megnyugtató dolog, hogy amíg a rossz lábamat machinálja, a jó lábam a fejéhez veszélyes közelségben pihen. Így mindketten igyekszünk nem bántani a másikat.

Nyugodjak meg. Mondja mindezt, kezében egy GIGÁSZI injekcióval!
-Azt mindet be akarja adni?
-De csak az ön érdekében!
-Nincs is akkora lábujjam!
-Mindjárt lesz...
És bevágja kérem. Én bal kezemmel a bal nadrágszáramat gyűröm amennyire csak lehet, markolom, hogy fehéredik az öklöm belé, jobb kezemmel az ágy peremét tartom nagy erőkkel (egyébként délután már csak a csuklóm fájt a műtét után, a szorítás miatt)

Megkaptam a két szurit. A magyar nyelv szegényes, kifejezőeszközeit tekintve. Van a FÁJ ige, és nincs fokozott formája. Így aztán nem fájt, hanem nincs rá szó, hogy mit csinált. NAJONFÁJT!!
De nem sírtam, az a kis sziszegés közben, amit levágtam, az meg igazán semmi. Utána visszahúzták a függönyt, mert félrefújtam nekik. Meg a szekrényt is felállították. És ahogy lenéztem: szegény bal nagylábujjam tökre meg volt dagadva. Hát felpumpálták!

Menjek ki, várjak egy kicsit, hogy hasson.

Nemsokára újra behívnak, bekenik ronda barna izével. ÉRZEM!!!! Úristen, érzem, még nem hat a csillapító!!!
"Nyugalom, annyit kapott, amennyi egy lónak is sok lenne! Most elkezdem vágni. Ha mégis fájna, szóljon és kap még egyet!"

Egy lónak, de MILYEN lónak? Van például a shetlandi póni!

Én addig-addig aggódtam, hogy közben szóltak, hogy kész vagyunk.
SZTAMINDENIT NEKI!!!
ENNYI VOLT??

Most, így este, egy kicsit izé van. Megy ki a fájdalomcsillapító hatása. Néha belevillámlik, máskor csiklandoz, éget, vagy csíp, vagy bizserget. Van, hogy kifejezetten jó!


................AZÉ RÁSZOKNI NEM FOGOK!!!!!!!!!!


Üdv!
Laci Today