Rihaj!
Én ma dícséretet kaptam a munkahelyen!
Mentem épületen belül valahonnan valahová, szemből jött valaki valahovánnan valaholway, és én közben fülig érő szájjal köszöntem, és mondta, hogy tök jó, itt ez a pörgés, de engem mindig mosolyogni lát.
HÁNEMÚGYVANAZ!
Én nem mosolyogtam, hanem röhögtem magamban!
Előtte ugyanis utam a céges konyhába vitt, és oda ki volt rakva egy lefóliázott pulykamell thai tészta körettel, rajta felirat, hogy "SZABAD PRÉDA", ergo akinek kell, viheti.
Én már ebédeltem, de erről eszembe jutott apósom egy gyerekkori története.
Hogy még kiskrapekok voltak, és kijártak a szomszédos dinnyeföldre, dinnyét lopni.
Ha meg elkapta őket a csősz, akkor el is verte őket. Volt benne kockázat.
Aztán a csősz megsajnálta a kissrácokat, és mondta, hogy "fiúk, ne lopjatok, gyertek ide hozzám és mindenki kap tőlem egy dinnyét!"
Erre a fiúk tanácstalanul egymásra nézegettek,vakarták a fejüket, majd kis idő elteltével a legbátrabb közülük szégyenlősen megszólalt:
-Köszönjük csősz bácsi, ÚGY nem kell!
Szóval nincs meg a fílingje, érted!
Na. Hát ez a sztori jutott eszembe az ingyen ebédről, és ezen mosolyogtam, amikor jöttek szemből.
Üdv!
Laci Today
