Sziasztok!
Peti vagyok, apa négyéves fia, játékarc és mókásmuki, és keddenként én írom apa blogját!
Mindjárt öt éves leszek, kötelezően voltunk doktornéninél, és az óvodában is elemeztek!
Előszöris a doktornéni megmérte a vérnyomásomat, azután mondta, hogy százkilencvenperhatvan, száznyolc centi vagyok és tizenhat kiló.
És voltak kérdések, amikre válaszolnom kellett, és elfelejtettem, hogy milyen utcában is lakom, azután jött a szemvizsgálat, hogy mondjam, merre mutatnak a gereblyék. Én meg mutattam, hogy erre, meg arra, aztán kiabáltam, hogy HUSZÁR!
De mondták, hogy nem, az gereblye mind. És mutassam, merre áll.
De hogy én a HUSZÁR utcában lakom! Az előző játékhoz a válasz!
Végül mindent rendben találtak nálam, és az óvodában is anyukáknak be lehetett menni, hogy elmondják nekik a gyermekeiket, és anyukám is bejött, és megbeszéltek engem.
Mondták neki, hogy rendes kis krapek vagyok, tüchtig srác, mindig kérek szalvétát az evéshez, szépen összehajtogatom a ruháimat, nemúgy, mint apukám, aki reggel csak beledobálja a dobozomba, amit levesz rólam. És hogy szépen eszem, szépen beszélek, jól rajzolok. Mutattak is egy családrajzot, amin anya meglepődött, mert otthon olyat még nem rajzoltam. Nem elég, hogy szépen lerajzoltam magunkat, de ki is színeztem! Az én arcom meg nem azért zöld, hanem mert utána spenót volt ebédre és véletlenül összekentem.
Azt is mondták, hogy segítőkész vagyok, mert mondták egyszer Balázsnak, hogy ha ilyen rossz, akkor nem lesznek barátai, és én egyből a pártfogásomba vettem, hogy majd én leszek a barátja. Pedig ő néha verekszik!
Megtudtuk még, hogy nagyon jól mozgok, tudok egy lábon ugrálni (otthon egy időben csak így közlekedtem, illetve mostanában meg futok mindenhova), guggolni, jól tudom a színeket és a számokat is.
Persze, kettőmekkettőnégy, Eszterrel szoktuk ezt játszani az autóban. Meg ötmegötaztíz, meg ilyeneket. És hatmekkettőtizenkettő, de olyankor apa ránk szól.
Társasozni is nagyon jól társasozom, és intelligenciára utal, hogy tudok veszíteni: látszik, hogy van nagyobbtestvérem. Mert az oviban sosem gond, ha veszítek társasban, sőt a többieknek is elmagyaráztam, hogy ilyenkor nem dől össze a világ.
Ezt kár, hogy elmondták, mert otthon mindig balhézok, ha én veszítek. Mondjuk, ott lehet, mert ott én vagyok a legkisebb, és csomó mindent megengednek nekem anyáék, amit Eszternek már nem. Tegnap viszont túllőttem a célon este, mivel a favonatom sínjével jól rávágtam Eszter lábára viccből, ő meg sírt, naná, lány! Apa meg nagyon rám szólt, hogy ilyet tilos, mars be a szobámba, de én már amúgy is mentem be magamtól is, mert én olyan apukával nem beszélek, aki így rám szól, ki se jöttem vacsoráig.
Vacsorára meg fasírt volt, ami a kedvencem, úgyhogy lehetetlen volt tovább duzzogni a szobámban.
Sziasztok,
Peti
u.i.: nemsokára szülinapom lesz, és egy csomó mindenkit meghívok öt barátomat, és szeretnék egy bilincset! Meg epertortát!
Peti jelentkezik - állapotfelmérés
2012.01.18. 15:41 Laci Today Magazin
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sallalíz · http://globalicum.blog.hu/ 2012.01.19. 12:18:13
Ha van tipped oszd meg kerlek!
Pedig nalunk minden nap van PE, nem is piskota...
