Sziasztok!

Peti vagyok, apa négyéves fia, játékarc és mókásmuki, és keddenként én írom apa blogját!

Amit ma írni készülök, arra apa mondta, hogy az inkább már képriport. Az történt, hogy beiratkoztam úszni, Eszter is már kiskora óta tud úszni, és én már majdnem öt éves vagyok, és most már én is járok úszni! Megvolt az első úszásórám, egy ragyogó szombat délelőttre esett, ilyen szép idő volt odafelé:

Aztán megérkeztünk, és le kellett menni egy lépcsőn, méghozzá ezen a lépcsőn mentünk le:

Aztán lent mondták, hogy ez nem az, menjünk vissza fel, aztán menjünk jobbra, el a sátrak meg a teniszpályák között, aztán balra, és AKKOR le.
ÉS felmentünk, és jobbra, el a sátrak és a teniszpályák között, és AKKOR le, és akkor ott volt skvaspálya, meg öltöző, és az öltöző után megint fel kellett menni. Akkor én már kérdeztem apát, hogy tisztára vakondokok vagyunk, hogy fel meg le meg fel, és akkor a legvégén itt kellett felmenni:

És VÉGRE, megérkeztünk az uszodába! És CSAK mi voltunk, úgyhogy én mondtam is, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, itt mondom éppen, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ:

Szóval tökjó, mert csak a mienk az egész nagymedence, csak nekem még nem ér le a lábam, de majd apa megfog. De apa mondta, hogy szerinte mi a kisvízben tanulunk majd úszni, és akkor féltem hogy ő hol lesz addig, de mondta, hogy ő addig a nagymedencében úszkál, és akkor én bele akartam menni a nagymedencébe:

És amikor már jó vizes voltam, akkor apa megengedte, hogy beleugráljak a vízbe, persze ő mindig elkapott, és közben megjött az óvónéni, és én még apát megkértem hogy fényképezze le nekem a nagymedencét alulról:

És aztán feljött a víz alól, és mondta, hogy nem Óvónéni, hanem Vikinéni, vagy úszóedző, de szerintem óvónéni és kész! Ezután megkezdődött az oktatás. Mi kisgyerekek és nagyobb kisgyerekek beültünk a kismedence lépcsőjére, és elmondták nekünk a vizet. Utána lubickoltunk a lábunkkal a lépcsőn ülve, és utána kapott mindenki egy úszódeszkát, egyik fele kék, másik piros, és abba kapaszkodva kellett láblubickolva előrehaladnunk. Itt még a legelején, észrevettem apát, és integettem neki, hogy tökjó az edzés:



Utána megkezdtük a láblubicklást deszkával. Az óvónénim szerint "Peti még inkább erőből úszik", ami annyit jelent, hogy tökre nagyokat tudok már fröcskölni a lábammal, csak nemigen haladok előre:

Detélleg, szóval a fenti képen látható, hogy nagyon tudok már lubickolni, csak közben nem kapok levegőt, ki kéne venni valahogy a fejem a vízből. Még jó, hogy olyan kicsi a medence, hogy át tudom úszni víz alatt! Apa meg addig a huszonötmétereset úszkálta át egy levegővel, és úgy lihegett, mint mikor régen az ötveneset úszta át. A kékpiros deszkával az még a baj, hogy nem elég, hogy nem haladok, de kormány sincs rajta, és kicsit ferdén mentem, szóval elüttem azt a krapekot, mert útbaállt.
De mondom, itt-ott gondok voltak a levegővétellel, és amikor már majdnem megfulladtam, akkor az Óvónéni mindig valahogy pont ott volt és elkapott. De bárki megirigyelhet, szóval én sem véletlenül fuldokoltam, ő mentett ki:



Úgyhogy köhögtem még egy darabig a vállán, azt hiszem egy kis víz is folyt ki a számból, meg a fejemből a fülemen át.

Belepisilni meg szerintem mindenki belepisilt.

Ezután a hátonsiklás következett, azzal semmi gond nem volt, szépen vigyázzba álltam fekve:

Persze erősen összeszorítottam a számat, nehogy a szemembe menjen a víz.
Aztán vége lett, és mindenki ment haza, én meg még be akartam menni apához a nagyvízbe, de az jó hideg volt, és akkor átmentünk a kicsi melegvízbe. Ott aztán ENNYIRE jó volt:

És párszor betettem a fejem is a víz alá:

És érdekes, hogy fent a víz fölött a víz jön az ember szájából, lent a víz alatt viszont buborékok!

Aztán olyan jó volt, hogy apa elvitt úszni, hogy hazamentünk, megebédeltünk finomat (paradicsomleves, a másodiknál meg már álmosabb voltam, mint éhes), és ebéd után lefeküdtem aludni, és mindig anyával fekszem le, de most mondtam ,hogy apa feküdhet mellém, hogy érezze, hogy törődöm vele! Egész oda is volt, örült neki meg minden!

Én meg ezentúl rendszeres úszó vagyok!

Sziasztok!
Peti
utóirat: ő meg itt a tesóm Eszter, ő már tud víz fölött meg víz alatt is, itt pont olyan félelmetes, mint egy cápa: