Sziasztok!

Peti vagyok, apa négyéves fia, játékarc és mókásmuki, és keddenként én írom apa blogját!

A mai írásomat egy fotóval kezdeném, egy nagyon kemény extrém sportról van szó, de ezt az arckifejezésemről egyből le lehet olvasni:

Nos tehát, az egész úgy kezdődött, hogy engem mindig lökni kell a hintán.
Apa meg mondta, hogy nemigaz, hát már majdnem ötéves nagyfiú vagyok, detélleg, jön a Mikulás, a Karácsony, a Szilveszter, a Január, Eszterszülinapja, és egyből utána nem sokkal az én születésnapom, szóval tényleg, és nemigaz, hogy nem tudom még lökni magam!

És akkor én fogtam a Superman-csizmámat, amin van egy szuper hóember, és a bukósisakomat, amiben apával szoktam motorozni, és felmásztam a hintára, és kipróbáltam, ÉS TESSÉK!
Arról nem beszélve, hogy apa mindig csak odáig lökött, ameddig biztonságos, én meg magam odáig lököm, AMILYEN MAGASRA CSAK BÍROM, AZ BIIIIZTOOOOS!!!!
Apa meg ott fél mellettem, de ő akarta, hogy lökjem magam! Anya is szólt, hogy ne olyan magasra, de az anyukák mindig aggódnak, mert lányok, én meg fellököm magam egészen a felhőkig! Este meg a Holdig, simán, csak este nem lehet hintázni, mert mese van meg fürdés és alvás. Előtte vacsora, apa hozott kürtőskalácst!

Ma az oviban egyébként történt egy kis baleset, apa jött haza, nézi a szememet:
-Háttemeg, úgy nézel ki, mint egy bokszoló, mi történt? -detélleg, a jobb szemem fölött majdnem fel van repedve, de nem vérzett, mert nincs ott seb, csak majdnem, és tiszta sötétbordó véraláfutás, tök vagány, és mondtam, hogy:
-Hát bevertem az oviban!
-Najó, de hogy?
-JAAJ APA, HÁT GYURMÁZÁS KÖZBEN!

Apa akkor nézett nagy szemekkel, nem értette, hogy lehet gyurmázás közben ennyire beütni a szemöldököm alatt, pedig: SIMÁN!... Minden Balázs miatt van, mert leejtett egy picike kis gyurmát, én meg lehajoltam érte, na és akkor PAFF, ott volt a kis fa szék sarka, és jól megütöttem benne a szememet! Apa kérdezte, hogy sírtam-e, hát hogyne sírtam volna, ilyenkor mi az oviban így szoktuk, de jött egyből Kinga néni, lehajolt és megölelt, hogy nincs semmi baj, és kimentünk a mosdóba, és megmostuk hideg vízzel a szememet, és az tényleg segít, és már nem is fájt!

Egyébként most már TÉNYLEG beköszöntött az ősz, ami tök jó, mert kaptam ezt az új csizmát, de mutatom egészen közelről is, hogy télleg tökjó:

Szóval kaptam ezt a csizmát, meg egy szuper kabátot is, de az itt a fotón még nincsen rajtam, mert sütött a nap! Én ma már az új csizmámban akartam oviba menni, meg kesztyűben, de apa mondta, hogy nem lehet, mert a csizma belül vastagon bundás, és hát kesztyűben, akkor meg furcsán néznének az embert, mert ott még nem tartunk, meg ha már most kesztyűben megyek, mit vennék fel télen, és ez igaz, hogy mit vennék fel? 
HÁT KABÁTOT, APAA!
Meg a másik kesztyűmet.

De apa akkor sem engedte. Cserébe ma mehettem apa nyakában oviba, mert nem minden nap lehet, csak amikor van arra idő, hogy az ovitól direkt emiatt egy utcával odébb álljunk meg az autóval. Általában van rá idő, kivéve, amikor pont úgy reggelizünk Eszterrel, hogy jó mese megy a tévében, és akkor mind a ketten jóóóó sokáig eszünk, meg kérünk még, amíg vége nincs a mesének. Utána persze rohanás van és nem lehet apa nyakában menni.
Nemsokára megyünk az óvodával állatkertbe, drukkoljatok, hogy ne essen az eső!!!

sziasztok,
Peti