Sziasztok,
Eszter vagyok, nyolcéves kezdő vagánycsaj, kedvenc színem pillanatnyilag a fekete-rózsaszín, lehetőleg halálfejjel!
Akartam is egy ilyen felsőt, de apáék mondták, hogy halálfejeset, azt kislánynak nem, de itt az ősz, és kinőttem a kardigánomat, és azért kaptam egy szuper felsőt, ami végülis fekete, és vannak rajta nagy rózsaszín furcsa betűk csillogókkal, és már két napja jártam benne, amikor észrevettem, hogy NÉGY halálfej is van az írás mellett!! Mutattam apáéknak, mondták, hogy „ilyen nincs!”, de közben: VAN, méghozzá NEKEM!
Képzeljétek, egyedül mehettem át az iskolából a másik suliba, ahol a művészi torna van! Többen vagyunk, és mindig valaki más szülei visznek át minket, aki épp ráér, de múlt héten a többiek betegek voltak, csak én mentem egyedül tornára, és kértem anyáékat, hogy hadd menjek át egyedül.
Apa elmondta, hogy rengeteg veszély leselkedik rám útközben, egy csomó autó, bármelyikben ülhet részeg vagy ámokfutó, zebrán is ütöttek már el gyalogost, pont abban az utcában, ahol nekem is mennem kell, ezen kívül utam egy kocsma előtt visz el, BE NE MENJEK, és ha kijön valaki, messziről kerüljem el, és ha átmegyek a kereszteződésen, akkor nem csak jobbra-balra, hanem előre-hátra is nézzek körbe, mert tékanyar, és onnan is jöhet autó, plusz pont légifolyosó alatt van a suli, repülő is eshet le, nem SZOKOTT, de ELŐFORDULHAT, illetve pár utcára folyik a Duna, bele ne essek, idegen kóborkutyákkal meg végképp ne barátkozzak, egyszóval anyáék halálra aggódták magukat, pedig én simán odatalálok!
Aztán mondták, hogy inkább mégse menjek át egyedül, de aztán addig sírtam, hogy mondták, hogy mindegy akkor menjek. Aznap vihettem a telefonomat is, mert apa rám csörög, amikor induljak, én meg csörögjek majd rá kb tíz perc múlva, amikor megérkeztem, mert addig majd izgulnak anyával.
Aztán apa rám csörgött, és akkor én elindultam a másik suliba, szépen át is mentem, semmi gond nem volt, meg körülnéztem mindenhol, és tényleg, és megérkeztem, és a többiek páran már ott voltak, és dumáltunk, aztán mentünk öltözni, és akkor csörgött a mobilom, láttam, hogy apa hív, de kinyomtam. Aztán újra hívott, hát nem értem, hát DIREKT nyomtam ki, akkor miért hív megint?
Úgyhogy kinyomtam megint. Aztán megint hívott, megint kinyomtam, és amikor megint hívott, akkor mérges hangon beleszóltam, hogy „szia apa, most nem tudok beszélni, az öltözőben vagyok!”
És akkor apa tök mérges lett, hogy „LE NE TEDD!!!”, és hogy már fél óra is eltelt, pedig tíz perc az út, és miért nem hívtam őt, amikor hót izgul! Hát elfelejtettem, nabumm, és? Nem értem, amikor ELŐRE megmondtam, hogy nem lesz semmi. Aztán leraktam a telefont.
Amikor aztán anya értem jött, elmagyarázta, hogy apa miért izgult, szóval felhívtam apát, hogy bocs, hogy nem hívtam fel, amikor megérkeztem.
Egyébként idén van egy pár új tantárgyunk: angol, informatika, néptánc.
Angolból most tartunk az éjbíszínél, én felmondtam és ötös,informatikából meg a perifériákról tanultunk, és ha a telefonomat összedugom a számítógéppel, akkor a telefonom is perifériának számít, nem is tudtam!
Néptáncból meg szeretnék felmentést, de anyáék nem adnak, csak apa írt egy levelet a néptánctanáromnak, hogy ő vállalja a felelősséget, hogy nem kell levenni a karkötőmet órán.
Van egy kézzelkészített karkötőm, én csináltam, meg van csomózva, és csak úgy lehetne levenni, ha levágnánk, és akkor nemtudnám többet hordani, pedig nem azért csináltam. A néptánctanár szerint, akinek egyébként jó nagy pocakja van, szerinte ebbe a karkötőbe csomó baktérium költözik és elfertőzik a csuklómon a bőrt, ezen kívül tánc közben beakad és letépi a karomat, tehát le kellene vennem.
Apa mondta, hogy micsoda tanár, és hogy ijesztgetős, a baktériumoktól nem kelll tartani, ha meg beakadna, egyből elszakad, mert vékony, na ezért írt a néptánctanárnak. Meg, azt már nem írta, csak mondta, hogy a tanár inkább a saját egészsége iránt aggódjon, mert a nagy pocak, az árt a szívnek, de ez szerintem is így van, lehet, hogy majd legközelebb mondom is a tanárnak.
De felmentést sajnos nem kaptam.
sziasztok,
Eszter
