Sziasztok!

Peti vagyok, apa négyéves fia, játékarc és mókásmuki, és keddenként én írom apa blogját!

Nekünk még mindig tart a szünidő, és most apa van velünk itthon, és elmentünk Lacipapához, aki visszaszerelte a biciklimre a pedált! Azért kellett visszaszerelni, mert előtte leszedettem, mert én futóbicikliset akartam, de előtte is már visszarakta egyszer, mert azelőtt is futóbiciklit akartam, apa szerint hülyét csinálok szegény Lacipapából, de énszerintem meg csak mindig megkérem, hogy éppen mihez van kedvem, és ez így van jól. Úgyhogy, most van rajta pedál, csak még nem tudok biciklizni, de apa fog közben.

Képzeljétek, tegnap felmentünk Szentendrére az erdőbe, és van ott egy forrás, és patak, amibe én mindig bele szeretek menni, úgyhogy a gumicsizmámat vettem fel. És ahogy mentünk-mentünk, már majdnem odaértünk, Eszter mondta, hogy inkább a másik hegyre menjünk, nem arra, ahol a forrás van, hanem ahol télen voltunk és apa megcsúszott az autóval és az olyan vicces volt, és onnan milyen jó a kilátás. Én meg mondtam Eszternek, hogy NORMÁLIS, hogy én meg AZÉRT vettem fel a gumicsizmát, hogy belemenjek a vízbe, é akkor másik hegyre megyünk, de akkor előtte most, menjek haza átvenni a cipőmet???
Úgyhogy végülis a patakoshegyhez mentünk. Eszter tutajt akart építeni, ami sikerült is, de mindenhol megfeneklett, mert tavasszal több víz van a patakban, most meg a két patakból az egyikben nem is volt víz. Apa mondta, hogy fel kell duzzasztani egy kicsit a patakot, építsünk gátat.
Úgyhogy hoztunk sok köveket, meg falevél, az amúgy is volt, és csináltunk egy tökjó gátat, aztán nem messze még egy gátat, és TÉLLEG, tökjó, egész jó kis folyót csináltunk. Én egy picit elesdtem egyszer, de nem sírtam, csak vizes lett a fenekem, de jó idő volt. 
Apa meg üzeni a szentendreieknek, hogy ha tegnap egy darabig nem volt víz, elnézést kér, de utána leengedtük a vizet egyszerre, szóval utána meg az árvízért is elnézést kér.
Aztán Eszter elengedte a patak tövénél a tutajt, Apa meg gyorsan kikaparta az egyik gátat, aztán meg a másik gátat, na és akkor a tutaj elúszott majdnem a Skanzenig, csak aztán megint megfeneklett. Eszter mondta, hogy építsünk még nagyobb gátat, apa meg ránézett, mondta, hogy EHH!, úgyhogy nem építettünk még nagyobb gátat. Viszont én találtam egy szuper kidőlt fát, aminek olyan barna-szőrös volt az oldala, mint otthon a plüssmackónak, és jól megsimiztem, erre naaagy sötétbarna porfelhő szállt fel belőle. Apa rám kiabált, hogy ne vegyek levegőt, aztán kiemelt a porfelhőből, és mondta, hogy FÚÚÚÚJ, és hogy ez egy gomba, mérges, lemosta a forrásnál a kezem, a hosszújjúmból meg nem jött ki a gomba, és mondta, hogy mivel szappan nincs nálunk, mostantól a kezemmel nem nyúlhatok az arcomhoz és nem ehetek semmit.

Ami BAJ, mert hazafelé az autóban ropizni terveztünk. De aztán Eszter rendes volt, mert ő etetett, az ő tiszta kezéből, jófej. Közben találtunk egy játszóteret, apa szerint "nem eukompatilis", hát volt benne egy hinta, jól meglökte Eszter, és majdnem felborultunk állványostul, de apa elkapta az egészet. Meg találtunk egy almafát, kértem róla egy almát, amit otthon, szappanoskézmosás után megehettem volna, csak nem volt finom.

Anyának meg hoztunk két üveg forrásvizet, hogy neki is jó legyen.

Előtte, szombaton meg voltunk Őrbottyánban, anya barátainál, ahol voltunk egy csomóan, de főleg volt ott egy kishaver Berci, velem egykorú, és szuper volt, mert EGÉSZ NAP pisztolyosat játszottunk, mindent, és mindenkit lelőttünk. Úgy volt hogy én lelőttem mindenkit, akit meg kihagytam volna, őket meg Berci lőtte le. És amivel jöttek, az autók kerekeit is kilőttük, hogy senki ne tudjon elmenekülni.
Közben persze bográcsozott Sztyopa, de azért mindenki hozott egy csomó mindent, anya például hajnalban sütött fánkot lekvárral, de volt még egy csomó süti meg zsíroskenyér, és mogyoró, meg chips, és mi Bercivel ketten megettünk egyedül egy zacskó chipset, az tök finom, és utána én ittam kólát, Berci meg csak nézte, mert ő nem iszik kólát, szerinte az felnőtteknek való, én meg mondtam, hogy, hát már majdnem felnőttek vagyunk, csak kicsiben. 
Vacsorára aztán elkészült a bográcsgulyás, nagyonfinom! Így nézett ki:

A pirostrikós vagyok én lógó nyelvvel,Eszter meg velem majdnem-szemben sötétbarna hajjal, csak csukva van a szeme, biztosan mert alszik.

Aztán Berci el akarta kérni a pisztolyomat, én meg nem adtam oda, de apa mondta, hogy nekem abból otthon úgyis kettő van. Mondtam, hogy de ENNEK letörtem a kakasát, mert nekem ÍGY tetszik, ANNAK a másiknak meg nincs letörve a kakasa, az nemjó. De mondta apa, hogy majd hazamegyünk és annak is letörhetem a kakasát, és úgy már jó lesz, és ebben igaza van, úgyhogy odaadtam Bercinek a pisztolyomat. Cserébe én is választhattam valamit, és azóta van egy tök szuper lézerkardom! Igaz, hogy csak kölcsönbe, mert jövő héten jönnek és visszacseréljük, de akkoris!

Viszont, most zárom soraimat, mert szaladok kakilni,
sziasztok,
Peti

utóirat: előhívták a fotókat!!


Itt Berci csodálkozó arca látható, amikor iszom a kólát.
Jó, hát az arca nem, de hogy csodálkozik, az igen:

És, így néz ki Berci és én, amikor az Idegeneket hajkurásszuk, csak itt most nem pisztollyal: