Rihaj!

Azon morfondírozom... hol is kezdjem.. van a szomszédunk Magdinéni, végtelenül kedves és dolgos asszony. Legfőképpen a kertjét ápolgatja, és ha egy virág merészel nem virágozni, azt menthetetlenül lecseréli egy olyanra, ami virágzik. Ő egy őrült kertista, ami egy bigott vallás, lényege, hogy abban hisz, hogy az ő kertjénél nincs szebb, vagy ha van, akkor azonnal át kell alakítania a kertjét. Ez állandó mozgásban tartja, és tegnap például, amikor én kimentem, és hajnalban lefestettem a motort, ő nemsokkal ezután kiment füvet nyírni.
A festék még csak száradt, féltem hogy összefüvezi, de aztán gondoltam, a fűnyíró lefelé dobja ki a füvet, miért ragadnának bele a fűszálak a festékbe....

LÁTTAM hogy a motor körül sertepertél a fűnyíróval, de tehát, nem foglalkoztam vele.

Magdinéni egyébként hatalmas lélekkel rendelkezik, mindenkit szeret, a múltkor például a társasház közös kertjében felejtett egy hatalmas rozsdás bökőt, a gyerekek meg rohangálnak mezítláb, úgy hozta oda az egyik. Illetve, AKKOR még nem tudtuk hogy Magdinénié, csak, hogy hogyafenébe kerülhetett a kertünkbe ez a múltszázadbéli rozsdás megmurdelt nyesőolló?? És valaki a csapatból kikukázta, különbenis fel voltunk háborodva, hogy itt kisgyerekek mezítlábaznak, egyáltalán HOGY kerülhetett bárhonnan is elő egy éles és rozsdás szerszám, mert furcsamód: éles volt, nagyonis.

Hát CSAK UTÓBB derült ki, hogy Magdinéni felejtette kint, ráadásul kincs, ereklye: megboldogult édesapjától kapta negyven éve, azóta sem gyártanak ilyen nyesőollót.

Egyszóval Magdinéniben van némi tüske irányunkban, és a motor ott állt védtelenül, és akkor megyek ki, széles mosollyal köszön nekem, én meg nézem: tiszta fű a motor. Nem kicsit, nagyon. Gondoltam felpattanok rá lazán, és elütöm Magdinénit.

De, nehéz lenne a rendőrségen kimagyarázni, hogy a gyalogos hirtelen toppant elém, miközben én egy kertben szabályosan közlekedtem, szóval program törölve.

Magdinéni persze odajött, mosolygott:
-Jáj, Lacikám, egy picit véletlenül füves lett a motórja, a gereblyéévee picit véletlenül valahogy rászóródótt...
-Á semmi gond -mondtam, és szedegettem ki a beragadt fűszálakat a festékből, miközben a megfelelő bosszún törtem a fejem.
-Ja, hogy frissen vótt festve?? Láttam hajnaaba az ablakbó, ahogy piszmog valamit a motórjávaa, aszittem csak törűgeti!

Magdinéni végülis életben maradt, mert ANNYIRA azért már megszáradt a festék, hogy a fűszálak szerecsére nem hagytak nyomot benne.

...hogy az a hígító meg hogy ömlött a leandere tövébe, egy egész üveggel, asz meg egyszerűen ee nem tudom képzeeni...

Üdv!
Laci Today

ps: egyébként Magdinénit jó megviccelni, szereti a mókát. Legutóbb az történt, hogy van valami díszfüvünk vagy mi a rosseb, egy ilyen nagy zöld bokor, nem virágzik, csak susog a szélben, hát én vettem valami mű-izét, ilyen narancssárga szőrös termésféle, azt beleszúrtam, mintha onnan nőne ki. Aztán láttam, hogy Magdinéni stírölgeti-stírölgeti a kertjéből, hogy mi a fene az. Szóvá is tette, amikor találkoztunk, hogy mi a fene? Én meg mondtam, hogy nemtom, egyszercsak kivirágzott, aztán másnapra meg ilyen izé lett belőle, hát láthatja!
Magdinéninek láttam, hogy remeg a szája sarka és a szeme is, mondta hogy megnézné közelebbről, ilyen csodát még nem látott, hogy a díszfű kivirágozzon. Én meg beengedtem a kertünkbe, idős néni rossz szemekkel, hát méricskélte egészen közelről, oldalról, felülről, alulról: 
-Jáj, Lacikám, én ilyet még nem láttam esküszöm!
Vigyorogtam, hogy én sem.
-Megfoghatom?
-Fogja!
Magdinéni szakértő ujjbegyei közé fogta, és..
-Hm.. ez óójan fúrcsa!! Lacikám ez ... EZ MŰŰŰ?!!
És én addigra már a földön voltam a röhögéstől és a boldogságérzettől, addigra jött ki szeretett feleségem, mire Magdinéni:
-Enikő, mos' mondd meg! Há bolondot csiná belőllem a férjurad!
(merthogy vele tegező iszonyban vannak) 

Na télleg üdv!
Laci Today