Rihaj!

Lányomlány kitalálta, hogy aludjunk sátorban, mert az jó.
És télleg jó, detélleg, én is najon szeretek sátrazni, és VÉGRE lehet, mert eddig voltak mindenféle időjárások, de most VÉGRE, mondom, most lehet.
Úgyhogy szombat este felvertem a sátrat a kertben a fűzfa alatt, szomszédasszonyom meg nem értette, azt hitte összebalhéztunk asszonnyal vagy mi, mert csak látta, hogy sátrat verek, hordom ki bele az ágyneműt, "hát ezek különköltöztek", de NEM, hanem - Eszteremmel kint aludtam szombat éjjel a sátorban.

Majdnem.

Mielőtt lefeküdtünk, próbáltam kicsit romantikázni, de olyan mint az annya, szóval "nézd, az ott a göncölszekér", "MELYIK?" "hát az ott, ott kezdődik a ház sarkánál, látod, és arra kell nézni, ott" , "aha... háde van még egy csomó csillag, meg nem is hasonlít, menjünk aludni" Ennyivótt a romantika-rész.

De idáig minden rendben is lett volna.
Aztán, Eszterlány éjfél után nem sokkal felébresztett, hogy "apa, fázom!".
UGYE, mondtam, hogy hálózsákban aludjunk, az mégiscsak erre van kitalálva, de nem, ő a hercegnős párnájával-takarójával, egy szál ujjatlan,fenékig érő hálóingben és bugyiban nyomta a sátorozást, mosmeg fázik, és a francnak van kedve éjnek évadján behurcolkodni: betakartam az én takarómmal is, duplaréteg, ne fázzon, de fél óra múlva jelezte, hogy "apa, még mindig fázom".
Mint jeleztem, nekem ilyenkor semmi erőm felkelni és behurcolkodni, tehát jól összebújtunk a duplatakaró alatt, és átöleltem meg minden, és jóól melegítettük egymást.

Hajnali fél ötkor lányom újra megszólalt, hogy "deapa, téllegfázom!", és akkor már nem volt más megoldás, mint hogy a vaksötét hajnalifélötben behurcolkodtunk, először én bevittem Esztert és az alvócuccait, mint párna, takaró, plüss szamár, plüss kutya, aztán kimentem a saját dolgaimért, és AKKOR...

             ...akkor én egy kicsi hideg tócsába léptem...
Ami erősen meglepő, hiszen a kertünkben nincsenek tócsák. Kertünket olyannyira rendben tartjuk, hogy még egy eltévedt levágott-rózsaág sem, egy kavics sem, semmi veszélyforrás nem lehet. Nyugodtan mezítlábazhat az ember, mert úgy szereti.

És akkor odavilágítottam az elemlámpával, hogy mi lehetett az a hideg-és-nedves, és egy MEZTELENCSIGÁRA LÉPTEM!!!!!! Ott feküdt kifacsart testtel...

Nakérem, nem hánytam végülis, mert az férfiatlan. Csak öklendeztem lelkesen, aztán rohantam a fürdőszobába.
Anno biológiaórán tanultuk, hogy a csiga egy ilyen csillogós nyálkás izét ereget, azon csúszik, ez a nyálkásizé olyan hatékony, hogy a csiga egy pengén is végig tud mászni sértetlenül, éstélleg: megnéztük egy videón a kísérletet, és téllegtélleg.
Szóval ez a szupercsúszós nyálka volt az, amivel engem nem szimplán bekent a csiga egy rétegben, hanem konktéran a lábujjaim közé facsartam minden tartalékát egyetlen lépésben.
Igen: NEM JÖN LE!
Szappannal sem.
Harmadikra sem.
Így voltam kénytelen visszafeküdni.


Most erősen gondolkodom, hajlandó vagyok-e valaha is még egyszer sátrazni.
Végülis: miért ne.
Viszont: CSAK BAKANCSBAN!

Üdv
Laci Today