PETI JELENTKEZIK

Sziasztok!

Peti vagyok, apukám fia, négyéves, és amikor nyaraltunk,én írtam a blogot, és mivel sikere volt, apával úgy döntöttünk, hogy ezentúl keddenként én jelentkezem, és ma kedd van.

Ma az ugróbékáról szeretnék írni, tudjátok, mi az az ugróbéka? Kicsi, zöld és ugrik.
Így néz ki az ugróbéka, amikor összenyomjuk:



És így néz ki, amikor ugrik:

Ilyenkor szinte láthatatlan, de hallatszik, hogy PPANG, és valaki jól megijed.
És apa tegnap este összenyomta, letette anya mellé úgy, hogy anya nem látta, olvasott, és aztán a béka felugrott, anya frászt kapott, mi nevettünk, és anya morgott, hogy NEM VICCES, de apa mondta, hogy végülis most  hárman nevetünk és egy morog: többségi alapon vicces és kész.
Azért hárman, mert Istvánpapa, apa meg én. Mert itt van Istvánpapa, mert nekünk gyerekeknek nyár van, anyáék meg dolgoznak, és ezen a héten Istvánpapa vigyáz ránk.
Aztán kiszúrtunk az ugróbékával, mert összenyomva betettük az asztal alá, és amikor felugrott, jól beverte a fejét az asztalba, haha!

Tegnap este még megkértem apát, hogy készítsen nekem pisztolyt fából. Mondta, hogy van egy félautomatám, két coltom, egy puskám, egy űrfegyverem, minek nekem fából pisztoly? 
De mondtam, hogy MERT KELL, ő meg mondta, hogy viszont már fáradt, inkább majd holnap reggel. Úgyhogy ma reggel hathuszonhétkor, amikor felébredtem, egyből  szóltam apának, hogy akkor a pisztoly!
Onnan tudom, hogy hathuszonhét, mert amikor szóltam apának, mondta, hogy „úristen, Peti, mennyi az idő, hathuszonhét!”, és aztán felkelt, és próbált magához térni, én addig az ágyába feküdtem, mert jó meleg. Aztán megborotválkozott, megmosakodott, és kiment a teraszra. Vitt magával fát, fűrészt, csiszolópapírokat, meg mindenfélét, úgyhogy gondoltam, hogy akkor végre megcsinálja a pisztolyomat, amit megígért. Elég sokat piszmogott, meg fűrészelt, már Istvánpapa is kiment megnézni, meg én is, mondtam is, hogy ne vacakoljon már annyit, és akkor, végre, nyolc óra előtt pár perccel, elkészült a pisztolyom! Mondtam is, hogy akkor mostmár kérek végre müzlit, mert nagyon éhes vagyok, apa meg ideadta ragyogó arccal a pisztolyt: van rajta ravasz, célkereszt, ujjvédő a ravasz előtt, szóval minden, de én meg mondtam, hogy nem ilyenre gondoltam!
Apa picit morcos lett, hogy hát akkor most pedig nem csinál másikat, mert mindjárt nyolc óra és elkésik a munkahelyéről, még mosakodnia kell, reggelizni már nincs is ideje, de evett kint fűrészport nem éhes; de hogy nem csinál nekem másikat, az héccencség, márpedig, én meg azt mondtam, hogy nekem ez nem kell, és eldobtam, erre Eszter megfogta, hogy szerinte meg tök jó. 
Csak tudnám, mi az, hogy héccencség, most lehet, hogy nem lesz pisztolyom? Amikor megígérte?!!
Istvánpapa is apa mellé állt, azt mondta, ő a büdöséletbe nem csinált volna ilyet nekem, nem most, de még harmincéve a saját fiának sem. A saját fiát, őt ismerem, István, anya testvére, sokat pecázik.

De az ugróbékán, rajta jót nevettünk, amikor beverte a fejét az asztalba, ötödször is, haha!

sziasztok

Peti

utóirat: egyébként jó, hogy itt van Istvánpapa, mert hozta a telefonját, amin van focis játék, amit nagyon szeretek! Annyit játszottam vele, hogy a végén lemerült a telefon és be kellett dugni: