Rihaj!

Azt azért gyermekvállalás előtt mindenkinek tudnia kell, hogy a kisgyermek első öt évében nem lesz egy nyugodt perced se bakker… arró van szó, hogy elmész Gyenesdiáson az Oázis Étterembe, ott rendelsz a gyerekeknek ropogóshusit rizzsel, mert azt kérnek, magadnak cigánypecsenyét, mert szereted, asszonynak meg valamit ezernyolcszázért, amibe ráadásul még koleszterin se nincsen. És igen, TÖKÉLETES a cigánypecsenyéjük! Pont ezért írtam ki a nevet, hogy reklámozzam, mert megérdemlik, szóval a kakastaréjra sütött szalonnából levágok egy darabot, és a zsírja lágyan folyik szét a fogaim között, hozzá ugye a tökéletesre sütött tartja és ropogós sültkrumplik, nem Mekis-hasáb, hanem rendes igazi sültkrumpli, és egyáltalán, és udvarias a kiszolgálás, és nem kell sokat várni, és a CIGÁNYPECSENYÉJÜK,  az frenetikus, és ha 190 kilométerrel közelebb lenne hozzánk, esküszöm hetente járnék ide, nekem ott kérem gasztronómiai orgazmuson volt, és akkor:
-APA KAKILNI KELL!

Amint azt ma már egyszer korábban említettem, kisgyerekekkel jóideig nincs nyugodt perc, tehát élveznéd a cigánypecsenyét, és akkor Petinek kakilni kell. Erről azt kell tudni, hogy én nyilvános helyen nem. Soha. Inkább ott haljak meg. És a gyerekem? Hát, ha lehet, ő sem. De most mit csináljak? Persze van bejáratott módszerem. Megkeressük a férfiwécét.
-Peti, tudod, nem érhetsz semmihez!
-Apa, nézd, valaki beledobott egy rágót a wc-be!
-NEM MÉSZ KÖZEL! Az nem rágó, hanem illatosító.
-Aha, jó illata van, és nézd, virágalakú!
-NEM MÉSZ KÖZEL!

Én eddigre már elkárhozok teljesen. Letoljuk a nadrágját, én az ölembe kapom, egyik karommal a térde alatt fogom, másikkal a hóna alatt karolom át, egyszóval olyan pózban tartom, mint az ájult menyasszonyt, akit kivisznek gyorsan a friss levegőre ölben.
És akkor a wc fölé tartom Petit, és várunk…
…és várunk …és várunk
-Apa, ugye milyen jó illata van a virágrágónak a wécében?
-A KAKÁLÁSRA KONCENTRÁLJ!

Azé egy 16 kilós gyereket órákig így tartani nem pont az a sport, amire vágytam. Eleve nem sportolok semmit.
-Apa, most jön, figyelj!

És akkor hatalmas csattanás. Gyereket fel is rántom a magasba, mert ha ez visszacsobban és olyan lesz a feneke, akkor én ott hagyom sorsára, én hozzá nem érek!
De nem, nem a csobbanásnak volt a hangja. Petiből hatalmas robajjal távozott a dolog.
És mivel nem függőlegesen volt a felsőteste, ezért nem fentről lefelé távozott belőle az atombomba, hanem ferdén oldalt: a wc-csésze belsején, az oldalára lőtte az egészet.
Én már menekülnék, már bűzlik, de:
-Várj, apa, még van!

Egy udvarias öklendezés után veszek egy nagy levegőt, és innét kezdve bármeddig vissza fogom tartani, engem nem érdekel. Négy perc tíz másodperc a rekordom, pelenkázni is mindig egylevegővel pelenkáztam, amíg kellett.

Végre végez.
-Apa letehetsz!

Kitöröljük.
Peti sikeresen semmihez sem ért hozzá, kiterelem az ajtón, én meg megyek vissza, a wc-kefe segítségével húzom le a lefolyt jelenetet, közben próbálok nem odanézni.

Amikor visszaültem az asztalhoz, feleségem:
-Minden rendben volt?
-IGENÉSHAGYJÁLBÉKÉN!

Egyébként szó se róla, még éttermekhez képest is szokatlanul tiszta retyó volt, csakhát én ilyen vagyok. “FÚJ”, és kész.

De nemsokára mindkét kisgyermek elutazik egy hétre, és elmegyünk étterembe, és az első percétől kezdve az utolsóig élvezni fogom!

Üdv!
Laci Today

utóirat: és írom a helyemen ülve a mai Laci Today posztot és közben egy korty vizecskét iszom, és rosszul raktam le a poharat, és leöntöttem vízzel a billentyűzetet, és hallod,  meg se kottyan neki!!!
Az is lehet, direkt örül, ebben a hőségben!