Rihaj!
Az egész úgy kezdődött, hogy SZERETEM A GYROST! És nemrég valaki az egekbe magasztalta a Gyradiko-t, és egy blogírócsapat felszedelőzködött, hogy csekkolja.
(gyk.: a Gyradiko az egy gyroslelőhely)
Csatlakoztam én is, egy kis bökkenővel: feleségem elutazott, én vagyok a két kisgyerekünkkel, tehát őket is vittem magammal. A gyros-zabálást úgysem lehet elég korán elkezdeni.
Aztán megérkezett a csapat, meg megérkeztünk mi is, csak távolról stírölgettük egymást:  én a csapatot, hogy vajon ők-e azok, mert senkit sem ismertem, ők meg, hogy mitnézel. Közben rendeltem.Magamnak egy gyrost, Eszterlánymnak egy gyrost, de tányérban, hogy meg is tudja enni szétszórás nélkül, mert még kiskorú, Peti meg egy adag sültkrumplit kért.
-És inni mit kértek?
Eszter simán mondta, hogy szprájt, Peti meg:
-Én zöldet kérek!
-Várjál, felemellek, mutasd meg!
-Olyat kérek!
A kiszolgáló udvariasan a szevenápra mutat:
-Ezt?
-Neeem, azt!
A kiszolgáló rámutat a zöldteára:
-Ilyet?
-NEEEEEM, AZT A PIROSAT!!!!

Így lett a "zöldet kérek"-ből cseresznyelé. Aztán megkaptuk amit kértünk, a hely önkiszolgáló jellegű, vettem mellé műanyag evőeszközöket is.
Rossz volt, hogy szalvétát nem kaptunk, mert két kisgyerek mellé szerintem dupla szalvéta járna.
Aztán láttam, hogy EKKORA betűkkel ki van írva, hogy SZALVÉTA, közvetlenül az EVŐESZKÖZÖK mellett, tehát végülis én voltam a vak, és hoztam párat.

Leültünk a csapathoz, dejó, na akkor lehet megismerkedni, de Peti:
-Apa én nem ide akarok ülni!
-Dehát miattuk jöttünk...
-Nembaaj én ODA akarok ülni!
-Kiskoma, annál az asztalnál ülnek!
-NEMBAJ!
-Nem akarsz idegenekkel ülni?
-NEEEM

Úgyhogy kerestünk egy üres asztalt, ezáltal keresztet vetettem az este valódi céljára, de a gyerekekért mindent. Elkezdtünk jóízűen falatozni, merthát: már a környéken is jó illat van, hátmég bent, plusz ami a tálcánkon volt, minden jóval kecsegtetett.