Rihaj!

Ma két közúti történetet osztanék meg, mind a kettő kevesebb, mint egy órája történt:

1) Petifijam, aki minndenn eggyess mássssalhanggzzzót megnyom:
-Appa, assznézzd, mmilyen piccikke auttó!!
-Aha, Smart, úgy hívják!
-Éss hoggy férr belle eggy emmberr??

2) a címben említett kis versenyke, mondhatni gigászok harca:

Miután a gyerekeket kirakom ovinál-sulinál, mindig váltok, és robogóval jövök tovább, mert nem szeretek dugóban szöszögni. Pirosnál ahogy szoktam, előregurulok, erre a mellettem levő sávban kombi Opel Astrából kiszól az ürge, hogy:
-HÚZZÁ PADLÓGÁZT NEKI!!!
Rázom a fejem, hogy hüjevagyédesfijam. De ő csak mondja tovább:
-Na? VERSENY! - és felpörgeti a motorját.
Ugyammár... forgalomban? ... És mégjobban rázom a fejem.

Aztán váltott a lámpa, az Opelos rám pillantott és kilőtt, mint egy őrült. Én DIREKT el sem indultam, csak pár pillanattal később, akkor is nyugdíjasüzemmódban*.
Nyolcvan méter múlva ugyanis állt a kocsisor, mert dugó volt. Az Opel besatuzott, hogy meg tudjon állni. Én meg kényelmesen mellégurultam, felnyitottam a sisakomat, és kiszóltam:
-Na, és akkor, MOST, versenyezzünk!
Aztán szépen kényelmesen lehagytam hússzal, a két kocsisor között, továbbra is nyugdíjasüzemmódban...

üdv,
Laci

* - nyugdíjas üzemmódnak mit nevezünk: gyerekkoromban kajakoztam. Ennek részeként úszni is eljártunk, és egy alkalommal láttunk ott egy öreg-öreg-öreg bácsit. Mellúszást imitált, de valójában szemmel alig lehetett észrevenni, hogy mozog-e a karja-lába, és haladni aztán végképp alig haladt. Egyfolytában azt figyeltük, hogy HOGY nem süllyed el?
Nakérem, EZT hívjuk nyugdíjasüzemmódnak. Amikor ANNYIRA lassú vagy, hogy az már a létezés határa.