Rihaj!

Gyermekeim néha ellentmondást nem tűrő hangon kijelentik, hogy minden felnőtt mars a gyerekszobába: ilyenkor tudjuk, hogy előadás következik. Például a lány tanult valamit művészi tornán, ezt be akarja mutatni, vagy a legújabb furulyaórán tanult nótát fújná el, vagy csak cigánykerekezne egyet, miközben szétfejeli a szekrény sarkát. Megszoktuk.

Fiam mutatványozott is, mert felfújtuk a hancúrágyat, és lendületból tarkóval fejelte meg az étkezőasztal sarkát, majd, fél óra múlva a házunk előtt elesett biciklivel és ugyanott beverte a fejét, végül hazajövet még egyet esett, hátrafelé, a szomszéd Audiját vette célba, megint a tarkójával. Most úgy néz ki, mint a Tarkólebenyes Őslény, legalábbis egy hatalmas púp van neki szegénynek ott hátul. A szomszédnak meg veszünk egy új Audit.

A lényeg tehát, hogy a gyerekek tegnap este a szobájukba szólítottak minket, és mi mentünk.
De nem ám előadás volt! Készítettek egy újságosstandot a National Geo.Magazin for KIDS gyűjteményükből, beültek az újságosstand mögé, és amikor beléptünk:
-Ötszáz forint egy darab!

HOGY MI?
Hát MI vettük NEKIK pénzért, és most, hogy elolvasták, ELADJÁK nekünk??
Gyorsan lealkudtuk 150-re az árat, amiből ötvenet fizettünk ki darabonként és vettünk egyet-egyet.
Mindjárt ránk lett szólva, és venni kellett még fejenként két újságot, azokat is kifizettük.
-De ha elolvastátok, utána hozzátok vissza!

Hát ez aztán a lehúzás, nem? Megveszed az újságot, amit aztán pénzért kikölcsönözhetsz...

Fiamról meg csak annyit, mentünk boltba, nézegettük a fagyasztott zöldségeket:
-Anya, golyóbabot ne vegyél!
-Mit ne vegyek?
-Golyóbabot!

(megfejtés: zöldborsó)

Üdv!
Laci Today