Rihaj!
Idén is, mint minden évben, van karácsony. Ilyenkor kollektíve megköszöntjük az óvónéniket, és valaki kitalálta a Nagy Szülői Közösségből, hogy akkor szépen csütörtökreggel-nyolckörül minden szülő legyen ott, és akkor majd nagyonegyütt nagyonmegköszöntjük az óvónéniket.
Úgyhogy én 07.46-kor érkeztem, a környéken sehol nem lehetett parkolni, de végülis megálltam valahol.
Nullahét-negyvennyolckor megpróbáltam bejutni az óvodába, ami nagy nehezen össze is jött, átfurakodtam a tömegen. A gyereken, mint a többin is, anorák, nagykabát, miegymás. Az anyukák még egymás seggét bazsalyogták mosolyogva, lázas ünnepi készülődésben szorongatták a Közösbőlvett Ajándékot, és pusmogtak, mint a nyolcéveskislányok elsőáldozás előtt.
Petit a nagytömegben szűk helyen nagynehezen kihámoztam a télicuccaiból, aztán átverekedtem magam a nagyonboldoganpusmogó anyukák között az akasztókhoz, ahol elhelyeztem Peti anorákját és kabátját, majd bementünk az öltöztetőbe, hogy ráadjam a benti ruhát.
Hát ott sem lehetett elférni, hiszen a szervezés tökéletes volt, és négyezer szülő gyűlt össze húsz négyzetméteren.
Peti épp teljesen legatyásodva ült fél seggel a kispadon (jobban nem fért rá), mellettünk egy másik kispapa, nézünk egymásra, hogy úristen, te sem veszel levegőt? Nem, én sem, hogy maradjon a gyerekeknek.
És akkor egy kb ÖT főből álló kismamaküldöttség ragyogó arccal megköszöntötte az óvónéniket. Mi meg nézünk egymásra a kispapával, hogy bazeg, ideszerveznek egy ekkora tömeget, hogy utána ÖTEN megköszöntsék, bakker, minket meg se vártak, nézem az órámat: nullahétötvenhat, hát még nincs is nyolcóra, egyszóval, bár ott voltunk, de nem hagyjuk félbe a gyerekeinket, így lemaradtunk a közös köszöntésről. De legalább nem volt hol megállni autóval, de legalább alig bírtad átöltöztetni az odaszervezett tömegben a gyerekedet, VÓTT ÉRTELME NEKI!
Namost, én tüntetésből külön megköszöntöm majd az óvónéniket, egyedül, és olyankor, amikor nincs tömeg!
És innét kezdve a fennmaradó további két évben szarok a közös szervezésre.
Üdv
Laci Today
