Rihaj!

Há az van, hogy máá megin' esett a forint! Émmár kis betűvel írom, biztos ami biztos. Nemsokára eljutunk oda, ha valami drága ajándékot akarok venni a feleségemnek, veszek neki egy Eurót!

De igazából semmi érdekes nem történik, a forint eséséhez már hozzá vagyunk szokva. Már nem is "esés", hanem igazából "megszokott útirány". Najó még egy érdekesség történt tegnap: a pesti rakparton két autós nem volt egy véleményen. Azt nem tudjuk, melyik volt az erősebb, de az egyik "elővette engedéllyel tartott gáz-riasztó fegyverét, és rálőtt a másikra". Szerintem vagány arc lehet. A viták gyors és egyszerű lezárása! Én javaslom, minden autós tartson fegyvert, és ha nem tetszik valaki, egyszerűen lőjük le! Ez egyben megoldást jelentene a nagyvárosi dugók ra is: a ritkítással szép eredményeket lehetne elérni.

Ma meg egy fekete VW Touareg -ben ülő pasi majdnem elgázolt, mert a fél arcát letakarta a mobiltelefonjával, amin beszélnie kellett.
Ezúton kérdezem tőle, hogy:
-Öcsém, RÓZSASZÍN MOBIL???????

Szeretett Fővárosunk közlekedéséről már csak Peti fiam (3 éves) szavaival néhány szó, miután elhajtunk egy félig kidöntött elsőbbségadás tábla mellett:
-Apa, szomolú az oszlop!
-Már hogy tudna egy oszlop szomorú lenni?
-Hát melt valaki nekiment az autójával egy bácsi, és kidőlintette!


És néhány idézet utasaimtól:

-Jónapot, a Mónikát keresem!
-Sajnos már nem dolgozik itt.
-Tejjjóóóó Atyaúúúúúúúúristen, akkor én most hogy fogok repülőjegyet venni?

és egy másik:
-Plasztikai sebészet vagyunk, és néhány ingyenjegyet szeretnénk!
(Kérdeztem, hogy nekem ebben mi a jó, de semmi frappáns ötletük nem volt. Arra sem tudott válaszolni, mi alapján érzi magát rászorulónak, nála sokkal találékonyabbnak tartok egy tavalyi ügyfelemet, aki azt mondta egy árajánlatomra:
-Nincs olcsóbb? Szociálisan sokszorosan hátrányos helyzetű vagyok, nem tudok úszni és csak két lábam van!).

Na zárom soraimat!
Üdv!
LT