Rihaj!

van ez a leszármazottam, kettő van, de csak egyikük fiú, név szerint Péter, becenév szerint Kisember, Peti, Fickó, Muki, Jakab, Gumiarc, Mókásember, Rumcájsz (amiért balatonon a csúszdás néni elkerekítette a szemét, mert mondom Petinek,  hogy... navárjál szó szerint idézem:
LT: "Rumcájsz, te is kipróbálod?", mire a néni hót komolyan:
néni: EZ A NEVE?????
LT: Nem. Miért? )

Egyszóval van nekem ez a kedves és jólnevelt kisfiam, aki mindig mindent megköszön, és vele példálóznak az oviban, és vele szemben ott van Olivér, aki Peti csoporttársa, egy nagy állat, egy fejjel nagyobb mindenkinél, és bizonyos családi feszkók háttérbenhúzódása miatt ő a helyi agresszív kismalac.
Kb mindenkit bánt, Petit is, néha hoz haza egy foltot, karmolást, de Petinek még jó, mert Alex vitt már haza harapásnyomot is, és én hiába mondom Petinek, hogy védje meg magát, ő egy szelíd gyerek, és nem bunyózik.
Igaz, hogy rosszak az erőviszonyok, éppen ezért én próbáltam felvértezni a fiamat olyasmikkel, hogy
-Vannak a teremben fém játékok?
-Van, pl egy kis matchbox autó, meg van egy naagy traktor...
-Na, az a traktor!  Van súlya?
-Jó nehéz és zöld színű!
-Tökéletes! Azzal kell telikarból fejen vágni Olivért. Nem hasba, mert az puha, hanem fejbe, mert az kemény és ott jobban fáj.

Imígyen próbáltam vadítani az én szelíd gyermekemet, de hasztalanul.

Ám idén meglett az áttörés. Látott valami karatés rajzfilmet, azóta egyfolytában karatézik, kimegy a fűzfához, és irtja rajta a sárkányokat, a fűzfa meg nem győz zizegni hozzá. Végre kapható lett tehát az önvédelemre, aminek én gigászian nagymestere vagyok.

Ovis korban a verekedést általában az dönti el, hogy ki a nehezebb, hiszen nincs konkrét verekedés: a nehezebb fellöki a könnyebbet, aki ezután sír, vagy a rosszabbkislány meghúzza a jobbkislány haját, aki ezután sír, A megharapja B-t, C szétkarmolja F-t és így tovább, egyszóval röviden lezárják a dolgokat.
Olivér meg továbbra is bántja Petit, ezért első körben, mivel a fiúk nem húzgálják egymás haját, a fellökésre mentünk rá.
És jött is Olivér, és Peti békésen fűzte Zsófi agyát (Zsófi megkérte Petit, hogy majd legyen a férje ha nagyok lesznek), Olivér meg jött és elrángatta Zsófit, mire Peti, a lovag, tanításomhoz híven: távolról teljes erőből nekirohant Olivérnek.
Nemhogy felöklelte a nála nehezebbet, hanem a mozgási energia következtében Olivér konkrétan a taknyán csúszott el a helyszínről, majd elsomfordált.

Én itthon megdícsértem a fiamat, végre kiáll magáért meg a barátaiért.

Tanítottam neki pár olyan ütést és rúgást is, ami jóval-nagyobbak ellen is hatásos. Ugye, mivel a másik jóval nagyobb, nem elég szimplán megütni, ÚGY kell, hogy a másiknak elmenjen a kedve a folytatástól.
Erre ma jön haza:

-Apa, megvertem Olivért! - ezt azért a méretkülönbség miatt nehéz elhinni, tehát érdeklődök a részletek iránt:
-Hogy történt?
-Hát én egy kicsit hozzáértem, erre ő...
-ÁLLJ, hogy érted, hogy hozzáértél?
-Hát úgy, hogy odamentem és hozzáértem!
-Najó. Inkább mutasd meg, hogyan értél hozzá, játékból én vagyok Olivér.

Térdre is álltam a valósághűség kedvijér.

Peti meg odajött és "hozzám ért", konkrétan gyomorszájon vágott ökölből, lentről felfelé (hogy beszoruljon a levegő).
-Te, hát ez nem "hozzáérés"!!!! És ő utána mit csinált?
-Meg akart ütni, én gyorsan odébb ugrottam, ő meg elesett és sírt!!


És TANULTAM pszichológiát négy évig, szóval nem AZZAL nevelsz amit mondasz, hanem ahogyan élsz, amit a gyerek lát rajtad.
Tehát ne mosolyodjál el büszke apaként, hogy az "én fiam", végre megtört Olivér egyeduralma, ráadásul Petinél bő fejjel nagyobb és jóval nehezebb, és mégis elbánik vele, mert innét kezdve fabatkát sem ér, ha közben azt mondod, hogy EJNYE.
Így aztán a legmorcabb képemet elővéve jeleztem, hogy csak VISSZAÜTNI szabad, ha Olivér bánt, akkor minden megengedett, könyöklés is, traktor is, de ő nem kezdeményezhet.

Punktum.
(najó: a "kezdeményezés" szót még eee keeletett magyarázni. NEM ÉRSZ HOZZÁ!, pláne nem úgy, ahogy ma.)

De azé mekkora má, nem, hogy kis Dávid odamegy a nagy Góliáthoz és megfricskázza?

Énfijam!

Üdv
Laci Today

Utóirat: GYerekek, tökre örültem, hogy ennyien olvasnak, erre kiderült, hogy mert kikerültem index címlapra :)
TÖK JÓ! :)
A kommentekben volt egyetértő és elutasító is, mindkettőnek igazat adok: az erőszak nem megoldás, a traktoros rész meg csak költői túlzás volt mert ne felejtsük el, hogy a Laci Today az egy hétköznapi lacilap a HUMOR hevében.
Na.
Szóval igazatok van, az erőszak nem meodlgás, ugyanakkor meg mint apuka nem nézem tétlenül hogy szétverjék a gyerekemet naponta. PETIT még nem harapta meg Olivér, de mást igen. És hangsúlyozom, hogy amikor PEti eldicsekedett azzal, hogy elkapőta Olivért, én ezt helytelenítettem és megmondtam neki hogy nem kezdeményezhet. De ha Olivér támad, akkor minden komenntől függetlenül továbbra is minden megengedett, lévén hogy Olivér születésénél-méreténél fogva többszörös túlerőben van.

A kommentelők közül már KETTEN IS jelezték, hogy "Olivér apukája vagyok", szerintem ezt tisztázzák le otthon egymás közt és írják meg a végeredményt, tökre várjuk :))))))

... mondjuk mókás ez az index.hu ... direkt úgy emelte ki as posztot, hogy szaftos legyen, idéz a posztból EGY mondatot "tanítottam neki pár olyan ütést-rúgást, ami jóval nagyobbak ellen is hatásos", tehát eleve meg akarják osztani a népet, legyen aki szeret, meg aki utál, és a kommenteket nézve el is érték a céljukat.
Ismétlem: ovisokról van szó, van egy nagy, aki bántja a többi kicsit, és szülőként jelentkezzen, aki tétlenül hagyja, hogy verjék a gyerekét azért, mert szegény Olivérnek egyébként milyen rossz lehet amúgy, hogy senki nem szereti (mert mindenkit agyongyepál)

ÉS ÜDV MINDEN ÚJ OLVASÓKNAK , gyertek máskor is!

LaciToday