Rihaj!
Az első rész arról szólt, hogy felszólítottak, hogy hétévente kötelező a vízóracsere, tehát kérvényezzem a honlapon a vízóracserét. Ez megtörtént, és január tizedikét jelölték meg a nagy napnak.
(részletek itt: http://lacitoday.blog.hu/2010/12/17/vizoracsere_1 )
A második rész volt tehát tizedikén. Az úgy kezdődött, hogy a vízszerelő, az kérem Nagyember. Kijön, de a piszkos munkát el kell végezni helyette.
Ha ugyanis a vízóra be van építve a falba, mert úgy elegáns, hát ő nem fogja kibontani a falat: azt nekünk halandóknak előre ki kell bontanunk, anélkül szóba sem áll velünk.
Ergo a vízembernek annyi a dolga, hogy két csavart leszed, leveszi a régi vízórát, felrakja az újat, két csavar vissza, nyugtát ír 8.720 Forintról. Jó neki. Vízórás akarok lenni!
Mindenesetre tehát, ki kell bontani előre a falat. Gondolkoztam is, hogy hát vésőm, az nincsen. Akkor marad a csavarhúzó, és a nyers férfierő. Olvastam is egy csomó politikát aznap, hogy legyen elég agresszió bennem a falvéséshez.
Nálunk a vízóra az előszoba beépített szekrény mögötti falban van. Tehát kipakoltam a szekrényből (MEGTALÁLTAM A BÚVÁRSZEMÜVEGEMEEEEEET!!!), aztán neki a falnak.
Dehát... ez csak úgy nyeli a csavarhúzót, tövig belement a falba... miafene!
Erre kiderül, hogy egy vékony vakolatréteg alatt, HUNGAROCELLT találtam!
Bakker hungarocellből építették a házunkat?
Az jó, mert jól hang- és hőszigetel... de mondjuk, tűzvédelmi okokból, a bútorok nincsenek összetolva: ha egy felgyulladna, nem terjed a tűz.
Hát: DEHOGYNEM! Hát a vakolat alatt vastag hungarocell van! Szükség esetén tehát olyan szépen és gyorsan leégne a házunk, hogy öröm lenne nézni!
Mindenesetre: bontani legalább könnyű. Peti fijam is érdeklődött, én meg visszaéltem az érdeklődésével:
-Fiam ezt egy hároméves is megtudja csinálni, próbáld csak ki!
És tényleg! Egyetlen baj a fiammal, hogy ingben bont falat. Ezt apámtól örökölhette: apám is mindig ingben állt neki autót szerelni. Ez egy ilyen ösztön.
Néhány felvétel a munkálatokról:
A lyuk a képeken szemmel láthatóan egyre nagyobb, az órától balra én, de a jobboldali részt TÉNYLEG Ő CSINÁLTA (büszke mellkas-szétrepedében szenvedek na).
Maga a vízóracsere eseménymentes volt. Aznap nem tudtam itthon lenni, ezért a feleségem fogadta a Mestert. A Mester jelezte, hogy túl kicsi a lyuk, feleségem jelezte, hogy a férje szerint pont jó...
Aztán csere, aztán nyugta.
Üdv,
Laci Today