Rihaj!

Motorozni ugye többet nem motorozom, mióta halálra gázoltak - nem mintha nem tudnék motorozni, hanem mert nem bízom az autósokban.

Ugyanakkor itt ez a gyönyörű idő - egyszóval le kéne porolni a biciklit, Budapestet az elmúlt tizenév alatt, mióta utoljára bicajjal jártam dolgozni, gyönyörűen kiépítették bicikliutakkal, az meg autóktól védett, hajrá!

Az egész még ősszel kezdődött, amikor feltekertem a Hegyre, majd' megvesztem felfelé, egyrészt még kígyót is láttam (lehet hogy csak sikló volt, de hirtelen átsiklott előttem az ösvényen, egyszóval meg tud annyira ijeszteni, mint egy óriáskígyó sőt az is lehet hogy oroszlán volt), másrészt olyan meredek volt, hogy alig bírtam felteketrni - kipördült a kerék, de az vigaszalt, hogy majd hazafelé hegyről le milyen májerség lesz!

Ahogy az is lett, megfordultam, élveztem a lejtőt, száz méter után kaptam egy hátsó durrdefektet, na onnan cipeld haza a biciklit világvégéről!

Mire hazaértem, már annyira szerettem a biciklit, hogy úgy vágtam a tárolóba, hogy nem győzött nyekkenni.
Már késő ősz volt, így tehát a gumit nem cseréltem ki, ráér tavasszal.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt folytatódott a történet, amikor fél napra kisütött a nap két hózápor között.
Lelkes típus vagyok, mindjárt vettem is belsőgumit. Huszonhatos méretűt, mert az én bicajom olyan.

És már el is jutottunk a tegnap délutánhoz, amikor tehát a ragyogó időre való tekintettel megszületett az elhatározás, hogy bicajjal járok, amíg jó idő van.
A hátsóban pikkpakk kicserélem a gumit oszt jóvan.

Márminthogy: azt hittem.

Kiszedtem a hátsókereket.
Leszedtem a külsőt.
Kivettem a rossz belsőt.
Kibontottam a 26-os vadonatúj belsőt a csomagolásból.
Raknám a kerékre.
LÓG MINT TEHÉNEN A GATYA!

Hát bakker összement a bicajom! Esküszöm nem mostam ki!!!

Nézem az új belső dobozát: huszonhatos.
HUSZONHATOS, biztos hogy huszonhatos, tuti, hogy huszonhat, ami nem huszonöt és nem huszonhét.
A benne lévő gumi legalább nyolcvanas. Ilyen velocipéd-elsőkerékre való szar.

Ha a hegyre tekernék felfelé és átsuhanna előttem egy ekkora biciklibelső, azt hinném, óriáskígyó, vagy oroszlán.

Összemérem a két gumit, hátha én vagyok a hülye. Mármint a lyukasat, meg az újat. Mindkettő huszonhatos.
Ez tényleg jóval nagyobb!
Megnézem a bicajomat. Biztos én emlékszem rosszul.
NEM! Hát rajta van a külsőn, huszonhatos!

Nincs más hátra, defektjavítószett elő, és csináljuk meg a rossz gumit.
Előbb említettem, hogy tizenéve jártam bicajjal utoljára.
Természetesen rend van, azaz megtaláltam a defektjavítószettet.
Az meg, hogy bele van száradva a tubusba a ragasztó, tök természetes dolog, defektjavítás is ugrott.

Menjünk el boltba, vegyünk másik belsőt!
Mondjuk, mi van nyitva vasárnap délután??
Nyitva volt, de nem volt huszonhatosuk.

Megyek haza lógó orral.
Na és akkor jött az asszony.
Ezek a feleségek egyszercsak ott vannak, szenvedsz, vívod férfias gigászi küzdelmedet, és akkor jön a NŐ, és a lehető legtermészetesebb hangon:
-Miért nem rakod át az én hátsókerekemet a tiedbe?
HÁT EZ NEM IGAZ!!!! Ugye nem jár bicajjal, kibírja, hogy egy hétig nincs benne hátsókerék.
DEBAKKER!!
Másfél órája szarakodok, erre jön a NŐ, és megoldja az összes problémámat egyetlen rohadt KÉRDŐmondatban?!??!???!

Így tehát mégis sikerült ma biciklivel jönnöm, bár az univerzum összes energiája ellenem fordult.
Asszonyt meg simán visszaküldtem a napozóágyába a kézenfekvő megoldásaival együtt.

Este még gyorsan kiposztoltam Facebookra, hogy ma biciklivel jövök, CSAK bicikliúton, és aki elüt, agyonverem.

Ma reggel aztán szépen be a bicajt a csomagtartóba, el a gyerekeket kocsival oviba-suliba, ki a biciklit a csomagtartóból, NAGYON HIDEG VAN egy szál trikóban, CSAK bicikliúton közlekedek, mígnem egyszercsak elérzekett egy zebra.
A zebrák jellemzője, hogy Afrikában élnek és szintén félnek az oroszlánoktól, ám a biciklivel ellentétben, a zebrába nem kell belsőgumi.
De ez egy sima közúti zebra volt. Adott a bicikliút, keresztezi az úttest, azon vezet át a jóindulatú zebra.
Tehát mennél egyenesen, de meg kell állni. Jönnek az autók, néhány biciklis beéri egymást, hárman állunk a zebránál egymás mellett. Jobb oldalon egy srác, középen egy lány, bal oldalon én.
Tisztul az út, lehet indulni, ugye egyenesen.
NEM BALRA!
Kérem én azért jövök bicikliúton, hogy mert az védett.
Francnak BALRA indul el a lány indexelés nélkül!
Há nekem jött na.

Mennénk egyenesen, ő meredeken balra vágott, nem tudom ismerkedni akart, vagy belémhatolni, a küllőim közé, mondtam én megállok, menjél, háteznemigaz, hétfőreggel így kezdeni, mi lesz ebből péntekestére?
Tovamegy.
Egyébként nem akart befordulni semerre, korrigálta az elindulását és megy egyenesen, ez rossz hír mert nekem is arra kell mennem, lassan teker, el fogok menni mellette, életveszély. Hogy fogom megelőzni?
Addigra észreveszem, hogy nemcsak tükör nincs a bicaján, de a fülét is bedugaszolja csicsa hófehér fülhallgatóval.
Véleményem szerint biciklistaként a külvilág kizárása ön- és közveszélyes.
Amikor tehát közeledem felé hátulról mielőtt megelőzném, nagyon hangosan rákiabáltam, hogy a füldugón keresztül is hallja: BALRÓL BICIKLIS!!!!
Édes volt ahogy megijedt, és jobbra a fűre hajtott le rémületében, ott nagy baj nem érheti, ott maximum kígyók és siklók vannak, vagy oroszlánok.

Aztán ahogy jöttem befelé tovább, T elágazáshoz értem. a T-t próbáld fekve elképzelni: I-- alakban. Mennék egyenesen befelé a városba, jobbról érkezik egy srác, szemből érkezik egy másik srác. Én megállok a jobbrólsrác miatt, mert jobbkéz.  Ő aztán fordulna befelé a városba, ahonnét viszont jön szembe a kifeléjövő másiksrác, aki a T-nek pont abba a szárába fordulna be balra, ahonnét ez fordul ki.
Ez nem gáz, mert jobbra kis ívben kell fordulni, balra meg nagy ívben, tehát szépen elmennek majd egymás mellett, de NEEEM!
A kifelésrác teljesen levágta a balos kanyarját, a jobbról jövő még éppenhogy meg tudott állni, na és akkor ütköztek össze a kedves elsőkerekeik nekik.
Én csak annyit mondtam, hogy ÚRISTEN, EZ ROSSZABB MINTHA ÚTTESTEN MENNÉK!
A biciklisták az autósokat utálják, holott pont, hogy egymástól kellene tartaniuk!

Mondom is a jobbról jövőnek az eset után, hogy bakker, én azért nem járok motorral mert halálragázoltak, most védett pályán közlekedem, de hogy még itt sincs biztonságban az ember?!
Ő meg mondta, hogy
-Én sem tudom, hogy gondolta ezt komolyan!

Egyszóval, egyetlen reggel alatt 7.2km távon két marha is, én azt mondom:

KEDVES BICIKLISTÁK!
Pláne:  CRITICAL MASS-ON TÖMEGESEN KERÉKPÁRJUKAT LENGETŐK!


ÉSSZEL!!!!!!!!

Üdv
Laci Today
ps. és akkor még a piroson áthajtó kámikázebiciklistákról nem beszéltem, de ha látok elütve egyet, szólok!