Rihaj!
kérdeztétek hogy vagyok: HÁT JÓL!
Pont úgy, mint akit másfél hete halálra gázoltak.
A jobb hüvelykujjam pont egy centivel előrébb került a balnál, de semmi gond, hátha majd elmúlik.
Zongorázni meg amúgyis utáltam, napi egy órát szimplán mazochizmusból játszottam. A zongora egyébként tökéletesen tud funkcionálni ruhatárolóként is.
Lelkileg meg úgy vagyok, hogy maaajd túl leszek rajta! Mondom: MAJD!
Addig meg: járok elöl-hátul ködlámpával, reflektorral, ne mondhassák hogy nem látnak, erre minden hülye szembevillog...
Minden kanyarban dudálok vazeg!
Féket is kiszereltem.
Úttesten gyalog meg úgy megyek át, hogy nem nézek körül.
Kb ugyanannyi az esélye, hogy elütnek, mintha körülnéznék.
Hajrámagyarok!
Üdv,
Laci Today
utóirat:
Asszonypajtás álmában ráfeküdt a törött kezemre, vonításra ébredtünk, én voltam az.
Éjjelre is ki kéne világítani magam. Addigis elővigyázatosságból külön alszunk. Külön városban, biztos ami biztos.
Én meg ma leejtettem a telefonomat, véletlenül reflexből a rosszkezemmel kaptam utána. Jók ezek a hirtelen mozdulatok. Elűzik az álmosságot.
magyarázat az utóirathoz: mert mindenki úgy képzel el egy törött kezet, hogy gipszben, az meg megvéd, akkómeg mit jajolgatok, hogy az asszony rája fexik.
Hát én belülről meg lettem vasalva, az tart, ergo kívül nincs gipsz. Na ezé fájt a asszony rajta.
