Rihaj!
NEM az vótt a baj, hogy sógorékná még aszt a pályinkát is mekkóstóttuk.
NEM az vótt a baj, hogy inni keeletett mégeggy pohárkával.
ASSE vótt a baj, hogy aztán asszony vezetett hazafelé, mondván, hogy merén ittam.
(najó egy picit ez bajvótt, merén ÉN szeretek vezetni, mindenki más mellett félek mint az állat)
MÉG ASSE vótt a baj, hogy én, hamán a mitfárerülésre kerűttem, réműtten feekiáltottam, hogy "ÚRISTEN, HOL A KORMÁNY?!"
ÉS MÉG ASSE vótt a baj, hogy ha mán ott ülök, hangosan navigááni kesztem,holott asszony magátó is tuggya a utat.
Eemondom mi vótt a baj.
A utósó kanyar.
De az nagyon.
Kimondom áperten: az mindent vitt.
Hátt a navigációs pont.
Valamihez viszonyítani keeletett. Hogy HOL fordújon jobbra.
Az vótt a baj, hogy aszmertem mondani, hogy:
"Annál a jómellű nőnél jobbra kilencven fok"
Az vótt a baj.
Üdv!
Laci Today
(utóirat:jószándékkal teli blogger átmeneti szállást keres)
