Sziasztok!
Peti vagyok, apa ötéves kisfia, játékarc és mókásmuki, és keddenként én írom apa blogját!
De mióta apa összevissza jelenik meg, azóta én sem feltétlenül ragaszkodom a keddi megjelenéshez!
Képzeljétek, ÚGY meggyógyultam, hogy négy tojásból eszem a rántottát, a mekiben is mindent megettem, és újra csak szaladva tudok járni!
Pláne, hogy szombat reggel milyen szép idő lett, én már fél kilenctől apát nyaggattam, hogy ki akarom hívni Zozit a kertbe focizni.
Zozi a szomszéd kiskrapek, négy éves, nálam eggyel fiatalabb.
Apa mondta, hogy szombaton ilyen korán csak mi vagyunk fenn, hagyjuk még egy kicsit, különben is várjuk meg, amíg az egész kertre rásüt a nap!
Úgyhogy én kiálltam a teraszajtóba figyelni a npsütést. Először csak a tujákra meg a tárolóra sütött, utána már a fűre meg a hintára, aztán a homokozó, dehát, NEM KAPKODTA EL!
Közben apa áttelefonált, hogy akkor Zozinak volna-e kedve kijönni, ha már süt a nap, és mondták, hogy volna, ami jó hír, csak a nap, hát az lassú egy bogár!
Aztán már a homokozóra is sütött a nap, és már majdnem mindenhova, és nem bírtam tovább, és apa mondta, hogy mehetek.
Én pedig szépen felvettem a focicipőmet (amelyik a legjobban szét van rúgva), felkaptam a pöttyös labdámat, amit Maritól kaptam, és rohantam ki, hogy ZOZIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!
Amit aztán Zozi tök jól meghallott és jött is ki.
Anyáék meg közben Eszterrel már reggel elmentek otthonról fodrászhoz.
Apával kinyittattuk a tárolót, kivetettük a focikaput, a másik focikaput, a pedálosbiciklit meg a sima biciklit, a kisautót, pár labdát még, felállíttattuk a sátrat, és Zozinak a sátorról eszébe jutott, hogy apától kérjünk valamit enni, meg zsebkendőt, mert folyik az orra.
És tényleg, tök éhes voltam, a négy rántottát már vagy egy órája megettem, és kaptunk egy halom kekszet, amivel bevonultunk a sátorba, és szépen csöndben voltunk.
Utána fociztunk mint a nagyok, aztán berohantam a fegyvereimért, és Zozi meg én tudattuk a természettel, hogy újra kint vagyunk: nyíllal szétlőttük a tujákat, a hintát, aztán belőttünk pár nyílvesszőt Magdinéni kertjébe. Magdinéni egy idős szomszédnéni, aki nemigen örül, ha a kertjébe lövünk labdát, nyilat, tapadóspuskalövedéket, papírsárkányt, vagy bármit, úgyhogy felvettem a napszemüvegemet, hogy ne ismerjen fel, és úgy osontam be a nyílvesszőkért. Aztán Zozival egy tök nagyot hintáztunk, de akkorát, hogy én már tudom magam lökni, Zozit meg néha meglöktem. Így aztán Zozi teljes erőből szájba rúgott, nem direkt, merthát a hintán nincs fék, szóval véletlenül, de attól még marhára fáj, és mozog is a bal alsó, úgyhogy én bejöttem sírni egyet. Apa vigasztalt, hogy nem fog kiesni nyugi, picit kilazult igen, de majd visszaerősödik.
DE ATTÓL MÉG FÁJ!!! Közben anya hazaért, ő meg azzal vigasztalt, hogy Bezzeg Máténak még ki is tört a foga, úgyhogy még jól jártam, de engem nem érdekel Bezzeg Máté kitört foga, amikor az ÉN fogam fáj!
Így aztán tiszta rossz kedvem lett, viszont apával délután léghokiztunk egyet, ami egy tök jó játék csak nem érem fel rendesen, úgyhogy azóta megint jó kedvem van!
Sziasztok!
Peti
utóirat: itt egy fotó az idei első tavaszi kerti mókázásunkról. Bukósisakban voltunk, hogy biztos, hogy ne kapjunk napszúrást! A pisztolyos én vagyok, a másik meg Zozi, aki a szomszédom, négy éves és eggyel fiatalabb nálam:
.jpg)
(közben a talicskába rőzsét gyűjtöttünk apáéknak, hogy tudjanak mivel bográcsost főzni nekünk!)
