Rihaj!

Hát kérem, a fijam öregszik mint az állat, mai napon lett öt éves.
Ennek örömére tegnap, amíg én a fürdőszobában csaptelepet cseréltem, mert a pomázi víz szétb..ta a mosdócsaptelepet, asszonypajtás Peti közreműkődésével epertortát készített. Mert, hogy "sütötték", az túlzás, bár a piskótaalapot asszonypajtás előző este megsütötte, az tény.
A többi meg túró és átlátszó remegő mittomémmi, meg eper.
Az epret Peti rakosgatta, az lett a szűk keresztmetszet, két okból:
1) semmi rendszer nincs benne, random jelleggel feldobálta a tortára, külalak kettes
2) MÁR AMI megmaradt, mert a nagyját a saját szájában helyezte el megevés céljából, mert valljuk be: az eper, az finom!
A vízcsapteleppel meg az a baj, hogy egy sima egyszerű mosdócsaptelepről van szó tizenkétezerért: de gyárilag anyagában ereszti a vizet.
Így lettünk árvízkárosultak, meg a gyerekek tanultak néhány új szót abból a kategóriából, hogy „ilyet csak apa mondhat”.
Úgyhogy ma este is csaptelepcsere lesz, de előbb ugye mi történt ma reggel:
Asszonypajtás korán megy, úgy köszönt el, hogy „a tortát itthon ne felejtsétek!”, mivelhogy azt az óvodába szántuk.
Persze, hogy nem felejtjük otthon!
Szépen elindultunk, eljöttünk egészen Békásig Eszter sulijáig, Eszter szépen elköszönt, megyünk tovább Petivel az óvoda felé, én meg felkiáltok, hogy
 




                             A TORTA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!





Ez volt hét óra harminchatkor. Petinek csütörtökön torna van reggel, ilyenkor kérik, hogy nyolc előtt tornaruhában sorakozzon. Aki nyolc után ér be, az kilencig be se vigye a gyereket, hogy ne zavarja a tornaórát, de úgy meg nagyon elkésnék a munkahelyről.
Padlógáz vissza Pomázra a tortáért.
Jó is hogy esik az eső, ilyen fagyos valami, jobban megy rajta az autó. Csökken a gördülési ellenállás.
Törölgetném az ablakról, de ráfagy, úgyhogy nemigen lehet kilátni, mindezt száztízzel a tizenegyesúton, úgyhogy max erővel fújatjuk a forrólevegőt az ablakra.
A körforgalom az kézifékkel a leggyorsabb, közben Peti hátulról bejelez, hogy ne dülöngéltessem mert nem tud játszani a telefonomon az autóversennyel, mert kapaszkodnia kell.
A Pomázi út a legmókásabb, mert ott már olyan kása van az úton, hogy az autó úgy csúszkál jobbra-balra, mintha motorcsónakáznánk a Dunán, de ettől lehet élvezni.
Végül megérkeztünk és felkaptuk a tortát és visszamentünk az óvodába, és nyolc tizenegykor megérkeztünk, ami nem is rossz idő.
Kaptunk egy kis leszúrást a tornáról késésért, de a torta mentette a helyzetet.
(nem látták, hogy néz ki, lezárt dobozban adtam át)

Üdv!
Laci Today

utóirat:
egy ügyfél meg jelezte egy kolleginának, hogy:
-Lengyelországba szeretnék utazni.
-Azon belül melyik városba?
-Oslóba!
… úgyhogy most épp átrendezzük Európa határait, az ügy már Brüsszelben van.