Rihaj!
Január hat, az vízkereszt, azt tudjuk. Pabbácsi kérdezte is misén a gyerekektől vasárnap (az már nyolcadika, de vízkereszt utáni első vasárnap, tehát vízkereszt és kész), szóval kérdezte a gyerekektől, hogy tudják-e, mit ünneplünk ma?
Hát persze, Eszter szülinapját!
Szóval vízkereszt.
A lényeg, hogy szép szokás ilyenkor: kitesznek egy nagy izébe szenteltvizet (mittomén agyagedény, ibrik), és lehet hazavinni belőle.
Engem megkértek, hogy szedjem. Egy ilyen kis kétdecis kancsóval.
És minden tiszteletem a hívő embereké, magam is az vónék, csak a túlzásoknak sosem vóttam a híve. Az nekem olyan külsőségeses-teátrálisos!
Na, de akit említeni szándékozok, ő végülis pont, hogy belsőséges....
Mármint: jön egy idős néni, elő sem meri venni az üveget, hanem odatart egy nagy zacsit, egy tölcsér áll csak ki belőle, "tele kérem".
Hát, mint a benzinkúton. Én meg csak töltöm, töltöm, töltöm, töltöm... barátnője szóvá is tette, és ezt a kis mókás párbeszédet szántam mára:
-Erzsi, hátte mithosztál, másfélliteres üveget?
-Kétlitereset Máriám!!
-De nézmeg mekkora sor lett mögötted! Hát egy kis víz is elég vóna, csak spriccóni kell belölle!
-Hádde mi isszuk is!
ÉN KÉSZ VOLTAM!!!!! :)))))))))
Egyébként: mondtam, hogy belsőséges!
A szenteltvízre SEHOL nincs ráírva, hogy "külsőleg".
De Tutimennyország. Merthogy isszák is.
Arra gondoltam, szentelni kéne még vizet, hogy fürödni is tudjon benne, vagy, talán sokkal egyszerűbb, Attila atyát megkérem, menjen fel a nénihez, szentelje meg a csaptelepet osztjóvan :)
Üdv!
Laci Today
