Rihaj!

Újdonságként, van minden poszt alján ilyen fészbúkos izé. Lájk meg megosztás ,meg iwiw meg mittomén.
AZÉVAN, HOGY HASZNÁÁJÁTOK!!!

Más:
Szép dolog a gyermeknevelés, de néha kell egy kis szusszanás, szóval
asszonnyal elugrottunk három napra kettesben Pécsre. Jó hely!
Útközben volt egy ilyen elakadt autó az emmhatoson, megálltam, persze kicsit odébb, két okból: ne tudjanak a bokor mögül réztükű bagók előugrani és elrabolni a kocsit asszonyostul, mert asszonyt még találok másikat az autóm....
A másik ok meg az volt, hogy az elakadt autó olyan furán állt, hogy ha ennek nekimennek, az enyémbe tolják bele, szóval ezért.
A harmadik ok meg, hogy láttam hogy integetnek, de alap, hogy önvédelemből nem állsz meg. AZUTÁN megláttam hogy három öregember és egy nő, szóval tényleg bajban lehetnek, nemállföl vagy mittomén, deeddigre néhánytizedmásodperccel odébb voltunk a tér-idő-kontinuumban, és mire a kocsi állóhelyzetbe került, még tolatni is volt mit.

Na hát csak a balelsőjük defektes volt. Nem arról van szó, hogy az ő korukban nem voltak ilyen szerszámok, de az emelőt a bácsi berakta a kocsi alá, na de a dobozában. Persze hogy nem működött. A lánya meg nem is látott még ilyesmit közelről.
A kerékcsere teljesen úgy sikerült, ahogy az egy Laci Todayhez illik. Felemeltem a kocsit, UTÁNA jutott eszembe, hogy ELŐBB meglazítjuk a csavarokat. Leengedtem a kocsit, meglazítottam a csavarokat, felemeltem a kocsit, a csavarok mégsem mozdulnak, hanem a kerék forog.
Akkómá beugrottam az autóba, berakni egyesbe.
Utána felraktam a pótkereket, közben az egyik idős bácsi folyamatosan engem akart figyelni, de úgy kiállt az útra, mintha mellékutcában lennénk, a lánya nem győzte regulázni, hogy húzzommá be a fűre az útról. Még jó, hogy alig volt forgalom.
Aztán kész a kerék, eresztem le a kocsit: basszus, töklapos. Hát ahányéves az autó, annyiéve van a pótkerék a csomagtartóban. Szóval utána felemeltem a kocsit, újra levettem a pótkereket, azt beraktam a miautónk hátsóülése elé, és elvittük a pótkereket a mi kocsinkkal benzinkútra. Volt is egy, tizenöt kilométerre. Ott felfingtuk, aztán irány vissza.
Azt számolgattam, hogy az öregek még mind megvannak, pedig esküszöm a bácsi megint a külső sávban csámborog. Akkómá én szóttam rá.
Végül minden sikerült, na, jólesett segíteni valakinek. A bácsi mindenképpen rám akart tukmálni kétezerötszáz forintot, én meg mindenképpen nem akartam elfogadni, de így nem szabadultunk, így tehát szigorúan csak az ötszázast, elfogadtam, mondván, hamarabb túl leszünk rajta.
Számlát nem adtam.
Meg, ha viszontsegíteni akarna, akkor húszmilliót adjon. Najó tizenkilenc és egynegyedet.

Utána szépen megérkeztünk Pécsre, négycsillagos hotelbe szép ruhában, nyakig kormos kézzel. Hát az elsőkerék általában kormos a tárcsafék miatt.
De nem baj, mert kiderült, hogy az akció, bár nem írták sehol, nem ide szól, hanem a szálloda melletti háromcsillagos sportapartmanokba, a szobák közvetlenül a parkolóból nyílnak, de ilyen übergagyi ifjúságiszálló kategória,  egyszóval kicsit sem éreztük hülyén magunkat, én meg mondtam, hogy most vagy kiírom LaciTodayben a hotel nevét, vagy visszaadják a befizetett pénzt. Miután tényleg "véletlenül hibás volt a leírás", végül visszakaptuk a pénzt és kerestünk rendes igazi szép hotelt.
Pécsi pihenésünkre jellemző, hogy híztam másfél kilót két és fél nap alatt, és Pécsről most jöhetnének a rizsák a Vasarely múzeumról, amit kihagytunk, mert már láttuk korábban, meg a Zsolnay negyedről, meg a Zsolnay múzeumról és Gyugyi László gyűjteményéről, és a Csontváry múzeumról és még sorolhatnám.
De nem teszem, hanem kiemelném mind közül a lakatok falát, vagy micsodát! Hogy adott egy vasrács, és arra járó szerelmesek lakatot raknak rá, szerelmük jeléül / örömére / zálogául / csakbazmeg / stb.
Én immár tizenöt éve ugyanazt a feleséget nyúzom lakat nélkül is, szóval nem
éreztem szükségét, hogy lakatot tegyek a rácsra. Helyette -fotón- elhoztam
Nektek pár érdekesebb darabot.

Azt hiszem, a legtöbb tiszteletet ez a lakat érdemli: 

 

Ugyanis erőt és biztonságot sugároz, nagyon tartós, talán örökké is kitart, a
feleknek egy szavuk sem lehet! Kivéve ha egyik fél a mási kfél rabja, mert ahogy elnézem, esélye sincs a menekülésre.
 
 

Nézzétek ezt a törött kulcsot:

Ilyesmit az esküdözősök raknak fel. Ugye égre-fölrde megesküszik, felfűzi
a kulcsot, hogy, ha akarná se tudja a lakatba dugni hogy kinyissa, SŐT,
el is töri a kulcsot. Szóval ez már az istenbizony-kategória, "anyámra is megesküszöm, jó meghalt de a koporsójára", szóval bármit bevállal.
Na de én az ilyeneknek nem hiszek! Ezekhez a lakatokhoz ugyanis HÁROM 
kulcsot adnak! Hun a másik kettő???
 

Ha már bizalmatlankodunk, javaslom megtekintésre a következő, szép zöldszínű lakatot:

Ugye, SZÁMZÁRAS LAKAT!!! Ki ne próbálgatná nyitogatni?
Hámondjuk én. Én meglátok egy ilyet és kihívásnak érzem. 
Biciklizárat nyilván mindenki ki tud nyitni, nagyon szerettem még a számzáras
táskákat és a számzáras lakatokat is. Mentségemre legyen mondva: soha
nem loptam el semmit, és a számzárakat is mindig visszazárom, nehogy más
tudja ellopni a dolgokat a segítségemmel.
Szóval ott álldogálltam a számzár mellett, arra gondoltam, hogy na EZ 
aztán a nyitvahagyott kiskapu, a többiek legalább eldobálják a kulcsokat,
de EZ meg se próbálja, ez akármikor visszajöhet kinyitni.
Amíg így morfondírozgattam magamban, bizony közben játszani kezdtem
a számzárral. Sikerült is kinyitni elég hamar, amitől megvolt a sikerélmény,
aztán.... EZEK MIATTAM FOGNAK ELVÁLNI!!!! Gyóóóórsan visszazártam. Bízom
benne, hogy egy erősebb összezördülésnél nem okoztam nagyobb galibát.



A következő lakatfelrakó nyilván valami olyan ember, aki csak nagyban gondolkozik:

Persze, ugye mikor veszed asszonynak a legnagyobb csokor virágot????
Amikor a legnagyobb vaj van a füled mögött! Ergo kíváncsi vagyok, mit
követhetett el a Nyertes, aki kétezerhét júniusában rakta fel a
Legnagyobb Lakatot, és azóta nincs nagyobb a falon...
 

Az ő ellentéte Sóher, lássuk mit hozott a falra:

Igen, arra a pici kis izére gondolok ott alul, kis zöld hasacskával.
Nemhogy egy kínai vacakot vett, de ráadásul a legkisebbet, annyira kicsit,
hogy alig talált lakatot, aminek a szárára fel tudta fűzni a sajátját.
Az ilyen ember általában az, aki úgy intézi a randevút, hogy
"lány: Üljünk be valahova - Fiú: itt ez a buszmegálló"
"lány: Igyuk meg valamit - Fiú: van nálam ásványvíz"
"lány: utazzunk el egy szép helyre vízpartra - fiú:  mennyünk ki a Margitszigetre busszal"
"lány: nézzünk meg valamit - fiú: milyen szép naplemente!"


Nézzétek meg Pierre és Luci szép bordómetál gravírozott lakatkáit egymás alatt:

Énszerintem a két különálló lakat egyértelműen nyílt kapcsolatra utal.


Végül pedig vegyétek szemügyre ezt a sok szép ugyanolyan lakatot egymás alatt:

Ennyi ugyanolyan, vagy hasonló lakat egymáson - szerintem ezeket egy swingerklub tagjai rakták fel.

Amint észrevettétek, sok lakatot aláírnak. A fotó nem sikerült jól, ezért csak így szóban említeném a nyertes neveket: 
"Dzsennifer és Krisztofer"
De legalább helyesen le tudták írni!

Üdv!
Laci Today
ps1: najó, Dr Gyugyi László Zsolnay-gyűjteményéről annyit, hogy najonszép, és asszony megjegyezte, hogy nézmán negyvenévesen ilyesmibe fogott, és hogy én is minnyá annyi leszek... NEM, én NEM fogok Zsolnayt gyűjteni. Viszont nekem lesz addigra a legtöbb darab kínai órám, van amelyik nyolcszáz forintos is megér! 

ps2: és akkor lásd alább ezeket a csili gombokat, hogy megosztás és satöbbi.
NYOMKODD!