Sziasztok!

Peti vagyok, apa négyéves fia, játékarc és mókásmuki, és keddenként én írom apa blogját!

Képzeljétek, hogy voltunk almát szedni Pomázon a szeddmagadban, és picit rám kellett szólni, mert Nórival ketten nem almát szedtünk, hanem elbóklásztunk a fák közé, és azt nem volt szabad, úgyhogy végül szedtem négy almát, egyet megettem belőle!

Pénteken pedig Apák Napját tartottunk az óvodában! Ebédutáni alvás után jöttek az apukáink, mi már előttenap rajzoltunk nekik egy meglepetést, amit nem szabad otthon elárulni, és akkor pénteken jöttek, és az első feladat, hogy meg kell találniuk minket.
Ami persze nem volt könnyű, mert mindenki átment az Egér csoportba, de hamar megtaláltak, mert egy megtalált, a többiek meg álltak mögötte sorban.

Eleinte izgultak és aggódtak, főleg, mert tavaly még énekelniük is kellett. Idén ezt a részt az óvónénik jóindulatúan törölték.
Szóval apa megtalált, kaptunk egy papírból kivágott szőlőfürtöt, és ahány szőlőszem, annyi feladat, az óvoda kertjében.
Először könnyű volt, mert nem kellett csinálni semmit, mert Kinga néninél nem állt sor úgyhogy oda mentünk, de mondta, hogy nála azért nem áll sor, mert ő majd az Utolsó Állomás.
A második feladat: pálcikára szúrt gesztenyével kellett dobolni mindenféle magasra lógatott dobozon, az apukáink kezéből, különben nem értük el. Apa a nyakába akart venni, mert úgy könnyebb vagyok és minden reggel így jövünk oviba, de most féltem, csak a kezébe engedtem magam.
Mindent megzörgettünk, és apa mondta, hogy a végén még egyet csapjak az óvónéni fenekére is, én meg mondtam, hogy neeeeeeeem, apa mondta, hogy naaaa, én meg, deneeeeeem.
A következő állomáson anyukánknak nyakláncot kellett fűzni, volt madzag, meg mindenféle lyukas apróság, és fűztem valamit két perc alatt, aminek anya majd úgyis nagyon örül és beteszi a többi emlék közé.
Ezután mentünk Ági nénihez, ahol az volt a feladat, hogy én beülök egy talicskába, apa meg végigtol egy kijelölt útvonalon és vissza. Ez nagyon mókás volt, főleg, hogy a végén apa majdnem kiborított. Aztán az apukánkkal együtt kellett ugrálni a trambulinon, apának ehhez nagyon nem volt kedve, mondta, hogy ma ötven fok van, egész nap rohangált, semmi kedve levenni a cipőjét, de én nem tágítottam és szabad levegőn voltunk, szóval levette, aztán felmentünk a trambulinra, és én négykézlábra pottyantam, erre apa mellém ugrott és én tök magasra felpattogtam tőle egy csomószor!!
Aztán végül mehettünk Kinga nénihez, nála meg apa bezsákolt és utána kereste a fejemet, meg az orromat a zsákban  és halálra csiklandozott, utána Kinganéni ellenőrizte, hogy minden feladatot szépen megcsináltunk-e, és akkor apa megkapta a tegnapi meglepetés-rajzomat, aminek az a címe, hogy „Az én apukám”.
Én nemigen szeretek rajzolni, inkább lövöldözök, szóval, azért magamhoz képest azért nem lett rossz, na! Rajzoltam neki hosszú hajat is. Apa mondta, hogy hát neki rövid, viszont nem rajzoltam neki sem szemüveget, sem körszakállat, de mondtam, hogy mert rajzoljon ő, ha akar.
A végén volt uzsonna és tea, és utána szabad foglalkozás, és akkor apa belebeszélte Áginénit a talicskába, és körbeszaladgált vele az óvoda udvarán, és Ági néni nevetett, apa pestivezetősen rászólt Kinga nénire, hogy miért az út közepén parkol az asztallal, és aztán visszaértek a helyükre, és akkor Ági nénivel is kicsit megbillent a talicska, de nem esett ki belőle. Utána ez nagyon tetszett és Nórival ketten beültünk, hogy minket is, és apa velünk is körberohant az udvaron, de akkor már Kinga néni rászólt, hogy nem erre kéne, de addigra már apa úgyis elfáradt, és elköszöntünk.

Utána még apával kimentünk a játszótérre is, de előtte motoroztunk egy kicsit a környéken és egy picit mentünk gyorsan is, úgyhogy kiabáltam, mert jó, főleg amikor gyorsulunk, azután pedig kértem egy gombóc bohóc ízű fagylaltot. Aztán persze vacsorára nem voltam éhes, csak este, lefekvés helyett. Viszont apák napja volt, úgyhogy apa kiszolgált, utána mese és alvás.

Ma meg új dolgot találtam ki! De ezt már apa írja le! Az apa És Fia fotó után!

Sziasztok,
Peti



 

Igemmer azé írom én, mer' nemtom hogyan a fijam szájába adni! Az van hogy sokszor látunk koldusokat és néha adunk is nekik, és ezt a gyerekek nem tudják hova tenni, kérdezgetnek, miért áll ott a bácsi, esik az eső, hideg van stb.
Petinek egy ideje a „BIZTOS, HOGY” a szójárása, és ma reggel így szólt nagy csendes gondolkozás után a kocsiban óvodába menet:

-Apa, én ha megnövök, BIZTOS, HOGY nem fogok dolgozni!
-Na. Ez meg honnan jött?
-Hát mert nem akarom nyomogatni a gombokat a számítógépen!
-De szeretsz Dórával is játszani! (gyk. ez egy netes játék, Peti kedvence)
-Nem, már tökunalmas!
-Oké. De ha nem dolgozol, akkor miből fogsz élni?
-Hát lesz sok pénzem!
-És ha elfogy?
-Akkor fogom a kis zöld székemet és kiülök az út mellé és az emberek majd adnak!


Nakérem. Fiam, az utolsó ember a Föld nevű bolygón, aki még tud hinni az emberek jóságában…

Üdv!
Laci Today