Rihaj!

Há az van hogy má annyira alig történt valami a munkahelyemen, hogy má LaciTodaybe is alig futotta belőle témailag. Így aztán kizárólag a Laci Today Magazin és a Nagyérdemű Olvasók érdekében ott felmondtam, és kerestem egy új munkahelyet.

Persze van benne becsvágy meg előrelépés meg minden, szóval 140 ember főnöke lettem, tehát illik megkomolyodni, és napközben pl nem LaciToday-t írni, így ezentúl vagy reggel, vagy este fog megjelenni a poszt. A 140 ember főleg külföldön helyezkedik el, a külföldi irodák vezetője vagyok, illetve itthon részlegvezető, szóval belenézek a tükörbe és végre valaki visszanéz, jóérzés, ugyanakkor bé is vagyok fosva mint az állat, legyünk őszinték.
Akartam én előrelépni, akartam, de ez akkora falat, hogy... viszont olyan ajánlat, hogy elmenni sem szabad mellette...  hát majd valahogy megbirkózom vele...

NA, de a LÉNYEG, hogy itt már történnek valamik!, mindjárt az első munkanapomon: érkezett egy bazinagy csoport Indiából, és egy fő ma jött csak utánuk. Érte kellett volna mennem a reptérre taxival délelőtt, onnan meg be a hotelbe, HA nem késte volna le a járatot, így tehát e délelőtti program áttevődött estére abban a formában, hogy 11.30 helyett 17.45-kor landol Ferihegyen...

  ÉNKÉREKELNÉZÉST!!!!

  "Liszt Ferenc Repülőtér Kettőbé Terminált" akartam írni, csak még nem szoktam meg.
Szóval szereztem egy taxit. Naaaagy feketét, mert VIP ügyfél. Azé nem elég szimplán taxit küldeni érte, hanem cégünk egyillusztris tagjának is kell várnia őt, mert VIP. Én voltam az illusztris tag. Hát amikor elmész valahova és a legújabb ingedet veszed fel: engem a legújabbat küldtek a VIP elé.
Még nem ismernek.

Persze TUDOK viselkedni, a taxist simán rávettem, hogy ebben a dugóban nem érünk ki a reptérre, hajtson át minden piroson, és öt perccel idő előtt kijutottam a reptérre a taxis új vezetési stílusával.

Ott aztán megbarátkoztam egy másikemberrel, aki egy másikembert várt. Minden érkezőnél feltartotta a névtáblát, hátha Ő AZ. Nekem könnyű dolgom volt, mivel indiait várok, tehát csak az indiaiaknál kellett tartanom a táblát. Közben megérkezett Ő.

Mármint nem akit vártunk, hanem a Nagy Ő.
Legalábbis a mellei mekkorák voltak! Minden szem rászegeződött. Mármint, a balszemem és a jobbszemem is mind.
És nem volt rajta melltartó. Ebben egyetértettem a új barátommal, a Másik Várakozóval.
Azt is egyből észrevettük, hogy a hölgy mérhetetlenül fázik. A mellbimbómérce legalábbis mínusz negyven fokot mutatott, erős fagyos széllel spékelve. Közelről észrevettük, hogy a technika odáig fejlődött, hogy a guminők egész igazinak tűnnek és tudnak menni is meg minden. Szóval közelről már tudtuk, hogy mindene mű. A Másik Várakozó mondta is, hogy:
-Hallod, egyszer "volt szerencsém" ilyen szilikonmellekhez, hát nagyon durva, mintha labdát fognék, a végén föl sem állt!

(Megnyugtató, hogy annyira bizalomgerjesztő fejem van, hogy öt perc ismeretség után egy negyvenes meglett férfiember felvállalja, hogy a kezébe akadt két duda, és nem állt föl neki. Aztán jött a mínusznegyvenesért a férje és jobbra el.)

Ukázba kaptam, hogy legyek mérhetetleül udvarias a VIP-mel, vigyem a bőröndjét stb, de ezeket magamtól is tudtam.
Megérkezett a VIP-m. Elsőre megismertem, messziről intettem neki.
Hát kijött EGY indiai egy nagy embertömegben, nem volt nehéz feladat.

Én meg elvettem a bőröndjét. Nem adta, tudja ő vinni egyedül is.
ENGEM MEG KIRÚGNAK ELSŐ NAP, MI??
Szóval elvettem a bőröndjét. Ha kell földre is teperem!
Na.
Hát olyan könnyű volt egyébként a bőröndje, hogy meg kellett ráznom titokban, van-e benne valami egyáltalán?
Volt egy kevés, de olyan kevés, hogy azt meg már kár volt bepakolni.

Utána az volt a feladat, hogy elviszem a hotelbe, ott lecuccol, onnan elviszem az étterembe a csoporthoz és lelépek.
Mondta, hogy marha fáradt, és marha éhes, de nem tudja, hogy melyik jobban, tehát, hogy a hotel után akar-e még menni egyáltalán valahova. Illetve érdekelné, hogy hányig van nyitva a Westend? Igen, mert megismerkedett egy DJ lánnyal a repülőn (szerintem a mínusznegyvenes az), és ő mondta, hogy Budapesten a Westend a legjobb hely.

A végén megérkeztünk a hotelhez, és utoljára megkérdeztem, hogy akkor várjak rá és vigyem tovább az étterembe, vagy aludna inkább?

Erre elkérte a mobilszámomat, menjek haza nyugodtan, és majd hív, ha szüksége lesz rám...

EGYPILLANAT, én nem az vagyok, aminek látszom, szóval hazamegyek Pomázra, és este tízkor rám csörögsz hogy hozzak egy taxit? Há bejövök Pomázról, és a fiam lézerágyújával szétlőlek a hotel mögötti sikátorban...

Szóval mondtam neki, hogy a vacsora az étteremben héttől van, vagy most odamegyünk, vagy kihagyja e remek programot, cserébe lezsíroztam a recepción, hogy rendelhet telefonon magának a hotel étterméből a'la carte bármit a kontónkra, legyen a vendégünk. Mondta hogy 'thank you Laslo, it's just perfect', én meg diplomatikus jó éjszakát kívántam,

üdvözlettel:
Laci Today