Rihaj!
Gyerekek, hát, végül CSAK leesett ez a műhód, nem? Csütörtökön elszólták magukat, hogy az óceánba fog esni, de aztán rájöttek, hogy ez így nem sláger, úgyhogy pénteken találgatni kezdtek, hogy hová eshetne MÉG?
A műhold egyébként NINCS MEG!
Valszeg az óceánba esett, de úgy igazából: töredelmesen bevallják, nem találják a darabjait.
Mindenesetre, azt bírom legjobban, ahogy utólag találgatnak:
„Mivel a becsapódás az óceán felett kezdődött, és nem érkezett jelentés arról, hogy a darabok bárkit eltaláltak volna, jó okunk van feltételezni, hogy senki sem sérült meg, de nem lehetünk bizonyosak" – mondta Steve Cole, az amerikai űrkutatási hivatal szóvivője.
LT: émmeg aszmondom, az az egy, akit fejen talált esetleg, az meg nemigen panaszkodott.
Egyébként a műhold darabjait leginkább magyar hulladékgyűjtőtelepeken keresném, mert szerintem szemfüles lakatosok még hullás közben szétlopták.
Mára már csak Petifijamról néhány szó: abban a korban van, amikor nem kell a puszi.
Néha kell, de főleg nem kell. Odajön, megölel, meg vegyem fel, de ha puszit merek adni, az durva, az tilos.
Szóval már inkább megkérdem előre, mert akár öt teljes percen át is tud sértődötten morogni érte.
Így történt hát tegnap este is, lefekvéskor, hogy lányomnak adtam jóéjtpuszit, majd:
-Peti, neked adhatok jóéjtpuszit?
-NEM!
-Naaaaaa, úgy szeretnék….
-BÍRD KI, majd reggel adhatsz!
Üdv!
Laci Today
