Rihaj!

Nemrég ugye egy plázába költözött az irodánk, és itt új szokásokhoz kell alkalmazkodni, pl saját retyó, az nincsen, csak ilyen közös, amit az egész világ használ. Szerencsére itt a másodikon alig lézeng ember, tehát a retyó normális állapotban van, egy baj van vele, hogy a taksinéni mindig rám nyit, amikor pisilek és félbehagyni nem lehet, én csodálkozva felé fordulok, ő meg moshatja fel a lefolyt jelenetet, VAGY, én nyitok rá a taksinénire, amikor éppen felmos. De már tegeződünk.

Hogy mindez miért? Sokat kell innom, ahhoz képest, amennyit magamtól innék: eszembe sem jut inni egész nap. Tehát kirakok magam elé egy üveg vizet, az órám óránként pittyeg, és amikor pittyeg, megiszom belőle két decit.

Ettől viszont óránként pisilnem kell, és óránként rohangálok a retyóra.

És kifigyeltem, hogy a taksinénivel MINDIG összefutok! Ez vagy egész nap felmos, vagy eleve rám vár! Már egész megbarátkoztunk, eleinte csak rám nyitott és elnézést kérően visszahátrált. Aztán én nyitottam rá, akkor már mondta, hogy nyugodtan bemehetek, ő már csak a kézmosóban takarít.
Végén a viszonyunk odáig fajult, hogy rám nyit, de mondom neki, hogy nyugodtan jöjjön, no problem, én csak a leghátsó piszoárt használom, az első négynél elkezdhet felmosni.
De szerintem akarhat tőlem valamit.

Aztán eltelt még néhány nap, és kifigyeltem, hogy az ajtóra ragasztott excel táblázatnak aláírásokkal, annak értelme van: hát itt óránként takarítanak!

...émmeg óránként járok retyóra...

Úgyhogy most mindig öt perccel később megyek, mint ahogy rám jön, és a mai napom eddig simán eltelt úgy, hogy nem találkoztam a taksinénivel, viszont mindig frissen van felmosva, amikor megyek!

Az élet apró örömei!

És ha úgy vesszük, ilyen gyorsan nővel még nem szakítottam…

Üdv!
Laci  Today