Sziasztok!

Peti vagyok, és van még elmaradásom a nyaralásunk végéről:
Azt mondták, hogy keddtől hűvösebb lesz – a kánikulában, amíg sütött a nap, úgysem tudtunk máshová menni a melegben, csak strandra, ezért keddre már végre tudtak anyáék programot tervezni. Elmentünk egy kovbojos faluba, ahol voltak indiánok meg kovbojok, és a falu előtt, az úton VALÓBAN egy motoros bement egy teherautó alá, és helikopter vitte el, mert a válla lement a dereka mellé, szerintem fájhatott. Aztán bementünk a kovbojos faluba, és én mondtam, hogy kérem azt a nyilat, a puskát, és egy jégkrémet, de apa mondta, hogy nem kell mindenhol vásárolni, ezért csak jégkrémet kaptam, amivel leragacsoztam Esztert, aki nem örült.
Aztán volt egy előadás, hogy a kovbojok kártyáztak, és a mögöttünk ülő néninek szóltak, jöjjön ő is, mert nincsenek meg négyen. A néni mondta hogy nem, de aztán ment, és apa mondta, hogy hátigen, a nők mindig nemet mondanak, amikor pedig igen.
Persze találtak nála kártyát, ezért bebörtönözte a seriff, csaló!, de az indián, ő lelőtt mindenkit, kiszabadította a nénit, és mondta, hogy legyen vele a felesége a pusztában, aztán jött az indián felesége, és az indián bemutatta neki a nénit, hogy „az unokahúgom”, pedig csak egy néző volt, aki előtte mögöttünk üldögélt!
Ezután elmentünk aranyat mosni egy kis tónál, és találtunk is aranyakat! Aztán elkaptunk egy nyuszit az állatsimogatóban, megsimiztük. Veszélyes nyúl volt mert összekarmolta apát és Esztert. Én meg nem mentem túl közel. Este pedig városnéző vonatoztunk, csak elkezdett ömleni az eső, és akkor jól megáztunk, de mókás volt, mert nem volt hideg.
Szerdán már rossz idő volt, aminek apa kifejezetten örült, hogy „VÉGREMÁR!”, és bent játszottunk, mi is örültünk, hogy végre nem megyünk sehova, mert mindig mentünk valahova, és a szobában is akartunk maradni plémobilozni, meg Eszter nagyon rákapott a csocsóra, ami igazából foci, csak nem szereti, ha én is odaállok, és pörgetem a bábukat, ahogy csak bírom, de teljes erőből! Így aztán én meg a billiárdgolyókat dobálom, amíg apa rá nem szól, hogy ráesnek a lábacskámra és fájni fognak. Csütörtökön meg vettünk nekem egy új cipőt, mondtam, hogy SOHA nem fogom felvenni, mert én nem akartam cipőt venni, hanem otthon akartam maradni játszani, meg kérek jégkrémet!! És apa mondta, hogy csak akkor kapok jégkrémet, ha megígérem, hogy hordom a cipőt, úgyhogy végülis hordom, na. Sportcipő, úgyhogy mindig szaladgálok benne. Olyan talpa van, hogy tök gyorsan tudok benne szaladni, sárga!
Végül néhány fotó, mert volt, aki kevesellte a nyaralós fotóinkat:


Itt morcos voltam, nem voltam hajlandó felnézni, ezért apa mondta, hogy ott egy űrhajó az égen, mire én kérdeztem, hogy HOL? Eszter meg hogy HOL, NINCS IIS!, de addigra anya már lefényképezett alattomosan, mert ilyen!
A bal térdemen az a sérülés látható, amit még a strandon szereztem pár nappal ezelőtt, amikor apa bevitt az orvosiba, ahol ellátták a bajomat egy ragtapasszal:

Ez itt a kovbojos falu, westernpark.hu akit érdekel, és a képen látszik, hogy nincsenek meg négyen, mert a többiek nem kártyáztak, csak ők hárman:

Az alábbi fotón van Eszter, a Nyúl és én, és látszik, hogy nemigen mentem közel a Nyúlhoz, mert bár felül simis a háta, de alul meg karmol. Itt éppen hagyta magát egy kicsit:

Itt pedig látszanak a sérülések és nyílt sebek, amiket a Nyúl okozott. Jó is, hogy nem mentem közel hozzá, mert nekem már van egy sérülésem a térdemen ugye!

Aztán undok voltam kicsit Eszterrel, de nem nagyon, csak egy kicsit, viszont apa rám szólt. Irtóra meg tudok ám bánni mindent, mert alapjában véve nem vagyok rossz ember:

Utána viszont mentünk aranyat mosni, és ezeket az aranyakat és gyémántokat találtuk. (Apának attól görbe a kisujja, hogy apukájának Lacipapának, és dédnagymamájának is görbe volt, és tőlük örökölte, és volt, aki javavolta, hogy dugja egy napra krumpliba, attól megpuhul a csont és ki lehet egyenesíteni, de apa mondta, hogy ki akarja kiegyenesíteni?!)

Volt egy távolugró is, ahol megtudhattuk, hogy én akkorát ugrom, mint egy béka, Eszter akkorát, mint egy valamilyen rágcsáló, majdnem patkány, de nem az, anya akkorát ugrik, hogy már nem is emlékszem, apa meg akkorát, mint egy gepárt, de apa mondta, hogy hülyeség, mert az nagyobbat ugrott, mint a kenguru, holott a kengurunak van a legnagyobb gyakorlata az ugrásból és kész. Mindenesetre itt megmutatom, hogy ÉN meddig ugrottam el:

 

Itt Eszter készül egy halálos lövésre:

Én pedig ugyanitt, a billiárdasztal mellett, bekaptam fél doboz Tic Tac-ot. HARKH!

Ez az utolsó fotó pedig már újra-itthon, rossz időben legjobb program, nagyon szeretünk főzni, és anya szerint már jobban tudunk, mint apa, bár apa szerint ez nem nagy kunszt. Mindenesetre én a másik kezemmel rásegítve, lendületből vágom a répát:

Sziasztok!

Peti