Sziasztok!

Már NÉGY napja itt vagyunk, és minden nap megeszünk egy kürtőskalácst!

Tegnap nem írtam bejegyzést, mert már nagyon álmos voltam este, és nem maradt erőm. Nagyon sok élményünk volt tegnap, előszöris a hotel recepcióján volt kézműves szakkör, ahol anyával csináltunk egy macis képet. Eszter meg egy hajósat, de előtte sírt egyet, mert nem ment elsőre tökéletesen, és akkor apa mondta, hogy ezentúl korábban kell lefeküdni, mert Eszter mindenen nyavalyog, és ez így nem mehet tovább, aztán Eszter azért sírt, mert aznap majd korán kell lefeküdnünk, holott még csak reggel volt, és előttünk az egész nap, úgyhogy utána csocsóztunk, meg játszottunk, és a délelőtti strandot kihagytuk, mert nagyon sütött a nap, és apának kijött a napallergiája, és ezúton üzeni, hogy innét kezdve nem kell őt irigyelni a verőfényes parti nyaralásért. Most egyfolytában árnyékot keres. Mondta, ha árulnának pénzért, venne és mindenhová magával hurcolná. Mivel nem kapható - egyelőre csak a felfújt kétméteres gumicsónakunkat viszi a feje fölött napernyőként.

Tegnap elmentünk pecázni megint, és Eszter fogott egy kis ezüstszínű halat. Én is akartam fogni, és nem igazság, hogy én nem fogtam! Eszter meg a sajátját olyan hamar visszadobta a vízbe, hogy én is meg akartam simizni, de addigra már visszadobta, úgyhogy igenis megyünk még pecázni és fogok saját halat, és mesimogatom és nem adom oda Eszternek, meg se nézheti!
Így vártam nagy erőkkel, hogy én is fogjak már halat:



Az is meglehet, apa mondta, hogy előfordulhat, hogy a halak a Pókemberes trikómtól ijedtek  meg és azért nem jöttek. Majd  másik ruhában fogok pecázni!

Aztán jött egy rendőrhelikopter, igazán nagyon alacsonyan jött, és végigment a strand fölött, apa mondta, hogy ez most vagy nem normális, vagy kiejtette az öngyújtóját és keresi a fűben, de aztán a rendőrhelikopter még a szirénát is bekapcsolta, és integetett a pilóta, úgyhogy akkor már tudtuk, hogy miattunk gyerekek miatt jön ilyen alacsonyan, és pont a mi fejünk fölött fordult meg, mert mi éppen jégkásáért álltunk sorba, és a jégkásásnál fordult meg, szóval pont fölöttünk, de úgy, hogy a helikoptert az oldalára billentette a pilóta, és akkor is integetett, és én beláttam a pilótafülkébe!
Apa morgott, hogy ha MOST esne le itt mutatványozás közben, még lehasalni sem lenne időnk, én meg kiabáltam, hogy SZIA PILÓTABÁCSI, és szerintem nem búvár leszek, hanem inkább helikopterpilóta.
Bár, az igaz, hogy nagyon félelmetes volt a helikopter, főleg hogy amekkora hangja volt, apának úgy megszorítottam a nyakát, mert az öléből néztem, hogy kilógott a nyelve, mire elment a helikopter.

Ma meg elmentünk vitorlásozni, és apa viccelt, mert ez a hotel anya munkahelyéé, a Postáé, és a hajó is a Postáé, és a hajó kapitánya is a Posta alkalmazásában van, tehát apa szerint ha a bácsit megkérdezzük, hol dolgozik, akkor nyilván azt válaszolná, hogy:
-A Postánál - és ha megkérdeznénk, hogy mit csinál a Postánál, akkor mondaná, hogy:
-Hajóskapitány vagyok.
És az milyen mókás, hogy valaki a Postánál hajóskapitány, haha!
A vitorlásozás egyébként nem rossz, eleinte félelmetes, utána meg unalmas, de közben a kapitány és apa jókat vicceltek egymással. Mi Eszterrel addig bunyóztunk:



De tudjuk ám szeretni is egymást:


 

Este még elmentünk sétálni, és volt kirakodóvásár, és én a legelején kinéztem magamnak egy kisautót, hátrahúzós mentő, nagyon klassz, az oldalán egy duplaajtó nyílik, mert régimódi, és mondtam apának, hogy azt vegyük meg, és igazam is van, mert Eszter és én is választhatunk egy-egy kis emléket Balatonalmádiból, és nekem ez a hátrahúzós mentő, ez pont jó emlék lenne! Így aztán apa megkérdezte a bácsit, hogy mennyi, aztán a bácsi megmondta, apa elsápadt, és mondta, hogy "oképeti, de még nézzünk szét, hátha más jobban megtetszik".
Úgyhogy továbbmentünk, és én egyfolytában azért izgultam, nehogy valaki megvegye a mentőautómat. Láttunk egy kislányt, a nyakában élő kígyóval, meg lehetett simogatni, én meg mondtam, hogy "jó de el fogják vinni a mentőmet!", aztán volt egy színes világító szökőkút, mellette indiai zenészek, akik becsapták apát, én meg mondtam, hogy "jó de menjünk már vissza a mentőért", aztán Eszternek vettünk egy csillogós-tetoválótoll készletet három színben, ami tök szuper, és nekem is rajzol majd apa egy csillogós vonatot, aztán szóltam, hogy a mentő, aztán még sétáltunk egy kicsit, útközben apa mutatott egy csomó klassz dolgot, de én mindig mondtam, hogy jók, csak menjünk már vissza a mentőautómért. Aztán apa megnyugtatott, hogy BIZTOS, hogy ott vár engem a mentőautó: nincs az az őrült, aki ennyiért megveszi. Kivéve az én apukám, mert nem találtunk semmi szebbet, mint a mentőautó, úgyhogy végre megkaptam, és tök klassz!!
Estére meg grillvacsora volt és nagyon szerettem a kolbászt, aztán álmos lett a lábam, és mondtam, hogy most már menjünk aludni, és én a mentővel alszom, mellém sem kell feküdni!


Sziasztok! 
Peti