Sziasztok!

Minden kommentelőnek köszönöm a bátorítást! Apa máris féltékeny!

TALÁLTAM MA EGY BODOBÁCST! A bodobács, az egy bogár, feketepiros, és az út szélén voltak még több bodobácsok, akik az én bodobácsom barátai, vagy családja lehettek! A bodobácst szeretem, mert nem csíp, és lehet vele játszani. Arra megy, amerre terelgetjük bottal!
És tökjó kimondani, hogy BODOBÁCS, erős bével az elején, és a többit gyorsan végigpörgetve, úgyhogy apa addig nem hagyott békén, amíg fel nem vehette a telefonjával, hogy "találtam egy bbbbodobácst!"

Apa megkért, hogy a férfi olvasók kedvéért töltsem fel ezt a fotót „I LOVE BALATON” címmel, annak ellenére, hogy jómagam valószínűleg nem vagyok észrevehető a képen. Aki érti, érti!


A képen egyszerre három dologra gondoltam, ettől olyan a nézésem:
1) jajmár, apa!
2) háteznemigaz!
3) FORRÓ A HOMOK!

A mai napunk nagyon jól telt, mert sütött a nap, és lementünk már reggeli után a strandra, és vittük a gumicsónakot, és apa jó messzire bevitt, egészen a bólyáig, aminek a fenekére vertünk! De aztán Esztert is bevitte, de őt még messzebbre, ami nemhogy nem igazság, de anya jól le is szidta őket, amikor visszajöttek, hogy a frászt hozták rá, főleg amikor a csónak a partról már egészen picikének látszott, és úgy tűnt, hogy fel is borult.
Apa mondta, hogy hát igen, felborult, mert kiugráltak a csónakból, és ott messze kristálytiszta a víz, és egy méternél mélyebbre is lelátni a víz alá, és belementek Eszterrel, és nem ért le a lábuk, de még egy óriásnak sem érne le ott, és felborították a csónakot, és alámentek, és kiabáltak benne és az nagyon hangos volt. Utána meg Eszter kifeküdt a felborított csónak tetejére, mint egy gumimatracra, aztán visszafordították a csónakot, Eszter beleült, apa meg húzta, és jó gyorsan mentek, persze, mert apán békatalp volt. Én is be akarok menni olyan jó messzire, de apa mondta, hogy majd ha már tudok úszni, ami nem igazság!
Viszont kaptam egy szuper vízipisztolyt, és lelőttem apát, apa árnyékát, a hanygákat ott, ahol anyáék kávéztak, amíg megittuk a jégkásáinkat, ami MARHAhideg, és lelőttem egy fűzfát, meg a felfújós labdánkat, ami tényleg kilyukadt, úgyhogy vagy a vízipisztolyom igazi, vagy Eszter ugrált rajta túl sokáig.

Este pedig vacsora után elmentünk pecázni, tisztáramint a nagyok, mondjuk én már nagy vagyok. Van Eszternek és nekem egy-egy kis pecabotunk, úszóval,  csak csalit kellett szerezni. Féltünk hogy este már minden zárva lesz, de lementünk a boltokhoz, és ott csak ilyenkor kezdődik az élet! Tehát apa vett valami csontkukacot, amit csak akkor láttunk meg, hogy mi az, amikor a parton kinyitotta a dobozt, fúj! Nem tudtam, hogy fogjuk a csalit a horogra tenni, merthogy én hozzá nem nyúlok, és Eszter pláne nem, az tuti! Pedig én fiú vagyok, még vagány is, de ezek csúnyák, büdösek, és ahogy mozognak! És mondom, Eszter pláne nem nyúl hozzájuk, apa reggel csinált neki franciakörmöket! Detélleg:



Eszternek kicsit összevissza nőnek az újfogai, ami tök jó, mert így van olyan dolog, amit ÉN tudok és Ő nem: a fogpiszkálót be tudom szúrni az első két fogam közé. Neki kiesik. Sajnos fogszabályzót hord, így előbb-utóbb elveszítem az előnyőmet. DE addigra megtanulko állva pisilni, olyat meg ő nem tud. Legalábbis: nem szokik!
Majd mutatok fotót erről a fogpiszkálós mutatványomról!
 
Apa viszont simán megfogta a sajtkukacokat, mondtam is, hogy FÚJ APA, hogy tudod megfogni, de mondta, hogy hát valakinek meg kell, ami végülis igaz, és belógattuk a pecáinkat. Közben néztük a Holdat, ami tök nagy, és volt aranyhíd is. Amikor az aranyhíd már egész jól látszott, addigra annyira sötét volt, hogy az úszóink viszont már nem. Azért figyeltünk erősen, az én úszómmal nem történt semmi, Eszter fogott valamit, de úgy berántotta a botot, hogy még láttuk, hogy valami kicsillog a vízből, aztán visszaesett. Amúgy is visszadobtuk volna, de azért jó lett volna előtte megsimizni.
Így aztán nem fogtunk semmit, csak megetettük a halakat csalival, és láttunk egy nagy farönköt, ami úgy nézett ki, mint egy kutya.
Aztán a farönk megmozdult, és kiderült, hogy kutya! Eszter fel is kiáltott, hogy:
-APA, EZ EGY KUTYA!
Mire a kutya gazdája sértődötten, hogy:
-Miért, mi lenne?
De elmagyaráztuk a néninek, hogy messziről, amíg a kutya mozdulatlanul állt a vízben, a sötétben farönknek látszott. Én meg mondtam anyának hazafelé, hogy "anya, én úgy szeretlek, hogy még egy vakondtúrásba is bemásznék". Ezt apa nem értette, hogy minek bemászni egy vakondtúrásba, de az apukák nem mindig értik ám az embert.

A maradék csalit meg apa berakta a hotelben a hűtőszekrénybe, és mondta, hogy anyának ne szóljunk.
Úgyhogy PSZT!
sziasztok,
Peti