Rihaj!

Há az van, hogy irodánk elköltözött az Asiacenterbe. Jó hely, minden napra kapok ukázt asszonytól, ha már itt vagyok, hogy ma például vegyek a földszinten Pronto-t meg a gyerekeknek strandtörülközőt.

No tehát, amint azt korábban írtam, átköltöztünk egy nap alatt múlt kedden, és ez némi szervezési töketlenkedéseknek köszönhetően péntekig eltartott. Ez alatt többek dolgok megtörténtek meg, például egy alkalommal 11.21-kor szólt a főnököm, hogy basszus el kéne rohanni a kínai követségre, mert holnap indul egy utas és el kell hozni a vízumát, menjek én, mert egyedül nekem van kétkerekűm, kocsival már nem érnének oda. Kérdem, mikor zár a követség: 11.30-kor...

Rövid 'csezmeg' kiáltással nyakamba vettem a várost, és az Asiaból az Andrássy útra 11 perc alatt odaértem, és szerencséje volt a főnökömnek, mert a követség előtte három napig zárva volt, emiatt aznap hosszabbított nyitvatartás volt kivételesen. Meg óriási sor, és elkezdtünk diskurálni a sorban. Előttem egy idős orvos állt, vélhetően egyetemi végzettséggel, bár a fene tudja, mert olyat kérdezett, hogy:
-Én harmincnapos vízumot igényelek, de vajon honnét számítják a napokat? Mert én nagyon ki leszek számolva, és nem mindegy, hogy a beérkezésem napjától számítják, vagy csak másnaptól?- ezt tőlem kérdezte, mint utazási szakembertől, én meg mondtam, hogy hát szerintem az országba belépése napjától. Ő mondta, hogy nézőpont kérdése, mert amikor megérkezik, az szerinte nem az első, hanem a nulladik nap. Mire én:
-Tehát elmegyek a maga rendelőjébe, betömi a fogamat, de nem kér el pénzt, mert ez nekem magánál nem az első megjelenésem volt, hanem csak a nulladik?
-Az nem ugyanaz!
-Akkor másképp: az első csók az még nem számít? -mire az idős doktorbácsi:
-Hát fiatalember, én már nem emlékszem az első csókra... sőt... ha jól meggondolom, már  lassan az utolsóra sem...
:)))))

Aztán a nagy átköltözködés alatt olyan is történt, hogy nem a ruha teszi az embert! Vagyishogy: de. Legalábbis, én játszóruhában jöttem, mert ugye koszolunk meg izzadunk, fizikai munkát végzünk (apropó: nem Photoshop, mégis képszerkesztő, mi az? - megfejtés a blog alján), és egyik reggel jövök be, a boltok még zárva, engem meg kérdez a biztonsági őr, hogy mi járatban?
-Hát, dolgozni jöttem (mert hátha vevőnek néz és a boltok zárva tehát mit keresek én itt)
-Jó, de mit fog dolgozni?
-Majd repjegyet fogunk árulni! -erre végigmér:
-MAGA is?
Csakazér', mer' nem néztem ki irodai embernek!

Az Asiacenter egyébként nem olyan rossz, mint elsőre hangzik. (mármint én UTÁLOM a tömeget) Hát itt senki nincsen, fent vagyunk a másodikon békében és nyugalomban és csöndben, az éttermekkel szemben. A kajaszag, az meg majdnem jó... (van itt egy Kínai Étterem, egy Magyar Konyha, egy Belga Gyorsétterem, egy Thai büfé, egy Keleti Büfé, egy Betyárverem, egy Eurogrill és valami pizzázó a végében, tehát tulajdonképpen a dögkutat leszámítva mindenféle más állat szaga simán előfordul itt). Ezeknek a vegyes illata már majdhogynem élvezhető. Ami viszont vicces: kiírás a kínainál, hogy bármilyen speckó kínaikaja kívánságodat 5perc* alatt elkészítjük!
És akkor az ötpercet megcsillagozták...gondoltam, biztos a kínai holdújévhez mérik, de aztán kiderült, hogy az csak hétköznap érvényes, mert hétvégéé tömeg van és olyankor nincs kész öt perc alatt.

Aztán, olyan is történt az elmúlt héten, hogy a gyerekek táboroztak és már nagyon hiányoztak, meg közben kifestettük a szobájukat, aztán már nagyon hiányoztak, és elérkezett a nagy nap, amikor végre haza fognak jönni délután, és feleségemmel ültünk a teraszon, és mondom, hogy mennyire hiányoznak, és lefogadom, hogy hazajönnek, és egy órán belül az agyunkra fognak menni, és visszasírjuk azt a boldog békeidőt, amikor még a táborban voltak, és feleségileg le lettem hurrogva.
Aztán hazajöttek, és tökre örültünk egymásnak, és Peti megkérdezte a szobájában, hogy apa mi ez a büdös? És mondtam, hogy hát MÁSBÓL nem vetted észre hogy nem barack, hanem halványzöld a szobátok? Mire ő:
-Ja, télleg!
És eltelt egy óra, és a gyerekek felváltva (mert Peti a kertben medencézett, Eszter bent játszott) rángattak ki-be, aztán Peti csuromvizesen az ölembe ült, és Eszter kijött a kertbe bemutatni, hogy hányféle pózból tud lemenni hídba, és hagyjálmár egy picit, és akkor mondtam, hogy:
-Eszter, anyával épp azt beszéltük, hogy alig várjuk hogy hazagyertek, és szerintem egy óra múlva biztos az agyunkra fogtok menni, szóval ötvenkét percnél tartunk, picit pihenjetek légyszi!

Egyébként reggel kezdtem írni esztet a posztot, és most háromnegyed kettő és felavattuk az irodát, ami annyit jelent, hogy éhgyomorra pezsgő, amikor attól AMÚGYIS zsibbad az orrom hegye, szóval most kicsit izé-na!, és akkor kimentem sétálni egyet az irodából, erre találtam egy másik utazási irodát az emeletünkön, be is mentem, hámondom, desokan lettünk így hirtelen, és: deismerős ez a kellemes helyes kislány a pult másik oldalán, és TÉLLEG ő volt az. A kérdés hogy a jobb vagy a bal, mert kettőt láttam mindenből és mindenkiből. Szóval IGEN, ő volt az, a jobboldali, kedveses őzike szemekkel, kérdeztem is, ráér-e ma este, de mondta hogy feleségem van, émmeg, hogy: "jatéllegbasszus".

Na. Hát kicsi a világ. A lényeg itt van az Asiacenterben.  Egyébként a tömeg az asiacwentert egy ilyen bevásárlóizének  ismeri, majdnem-pláza majdnem-márkákkal, namost ehhez képest a másodikon ki kell menni a vészkijáraton, és gyönyörű kis parkosított terasz fogadja az embert. Egyik nap korábban érkeztem, nem volt még itt senki, nem tudtam elkezdeni dolgozni, úgyhogy kimentem és lehevertem a fűbe. A negyediken van az épületüzemeltetés meg az iroda, azok pont ide látnak, gondolom nézték, ki fekszik ott ez a hajléktalan csávó, aki én voltam. Mindenesetre el nem kergettek, ami rendes dolog.

Úgyegyébként meg, korábban volt egy találós kérdés, hát itt vagyok hozzá a megfejtés, a képszerkesztő, ami nem Photoshop: az én vagyok magam. Szét kellett csavarozni a kereteket és kicserélni a plakátot a képekben.

A képen egyébként két dolog látható egyértelműen:
1) még én is csak most vettem észre, hogy basszus hátul is kopaszodok???
2) IGEN, arról veszem észre, hogy átfúrtam a keretet, hogy belefúrok a tenyerembe, és 'munkahelyi baleset' címen egy zsák pénzt kapok a biztosítótól, igen.

Üdv!
Laci Today