Rihaj!
Kritikusok szerint Kurt Vonneguté volt a legfeketébb feketehumor (nyugodjék békében). Ezt csak azért mondták, mert engem nem ismertek. Most meg már kettőnk közül csak én élek, tehát Kurt eleve nem lehet jobb nálam. Az én feketehumorom annyira fekete, hogy meg sem merem szellőztetni, csak az asztalfiók zárható mélye számára írok néha olyat. De tegnap az történt, hogy kedves kolleginám ül mellettem, szipog kettőt, rászólok fújd ki,
-nemazért szipogok, hanem mert bőgök!
-mer mi?
-mer van egy barátunk, hétvégén lett volna nála kertiparti, erre most telefonálnak, hogy meghalt!
Na. Hát erre mit lehet mondani, mint jó kollega és együttérző ember? Hirtelen nem jutott más eszembe:
-És akkor most hol lesz a parti?
-Ugyanott, csak nem "kerti parti" hanem "halotti tor".
szipp.
Ezután eltelt negyed óra, kolleginának megint csörög a telefonja. Megint szipog. Rá is kérdezek:
-És MOST, ki halt meg?
-Egy falunkbeli fiatal srác!
-Nemár, csak hülyültem!
-Detélleg! Kocsmája volt!
-Ma ne vegyél fel több telefont, Halálosztó!
Szóval ketten így simán meghaltak.
Erre bejön kollegina egyik ügyfele, idős bácsi, kollegina meg aggódó arccal:
-Jaj, Zoli bácsi, hogy van? Jól érzi magát? Üljön le!
én meg csak rámordultam chaten, hogy
-FEJEZMÁBE
Mert ez már üldözési mánia. Azért MINDENKi nem hal meg hétfőn, nem?
Biztos ami biztos, még tegnap este eszembe jutott valami, amit meg akartam kérdezni kolleginától, rácsörögtem, aztán:
-HÜLYEVAGYOK?!
és gyorsan letettem, mielőtt felvenné. Van két gyerekem, fel kell nevelni őket.
Üdv!
Laci Today
ps a legmókásabb, hogy a Sors gondoskodik rólam. Mostanában semmi mókás nem történik, tegnap emlékeimbe nyúltam segítségért, ma pedig vakarom a fejem, beszélek Kolleginával:
-miről írjak ma, miről írjak ma, nem történik semmi!
-KÖSSZ, méghogy nem történik!
- .... hádde az morbid
- ...
-MEGÍRHATOM?
-végülis igaz
-KÖSSZ!
ígytehát a Sors gondoskodott írnivalóról. köszönet a Sorsnak, a résztvevőkért meg, majd szólok öcsémnek, mondjon el valami hosszabb imát.
