Pénteken jeleztem, hogy kommentekben lehet licitálni életem első önarcképére.
( ennek a végetáján: http://lacitoday.blog.hu/2011/05/13/heti_hirvadasz_10 )
Most hétfő van, és a beérkezett licitek számát tekintve ( nulla ) úgy érzem, nincs divatban az arcom, legalábbis a kor nem becsüli meg eléggé.
Mit szóltok a hétnyitó gányidőhöz? Hát ennél stílusosabban hétfő nem is kezdődhetne, nekem egy régi hasmenős sztori jutott róla az eszembe.
Van Budapesten egy orosz iskola, gimi harmadikban egy hétig (a magyarsulikban tavasziszünet volt) odajártam nyelvet gyakorolni, és egy maihoz hasonló szép hétfői napon rám tört a hasmenés.
Semmi előjelzése nem volt neki, egyszercsak ülünk az óra közepén, és jön, tehát menni kell, halaszthatatlanul, még kikéredzkedni sem volt időm, csak kirohantam a tanteremből.
Lányoknak kis ismeretterjesztésként: a fiúvécék úgy néznek ki, hogy bemész, vannak a mosdók, aztán még beljebb a piszoárok, és a szaróvécék. Ez utóbbit hívhatjuk angolvécének is hivatalos nevén, a lényeg, hogy bizony három szaróvécé volt, és mindháromnak be volt zárva az ajtaja, menthetetlenül. Bemászhattam volna: de erre már nem volt idő.
Átrohanhattam volna a folyosó túlvégébe a lányvécébe, hiszen óra közben nem valószínű, hogy vannak bent: de erre már nem volt idő.
Így tehát az egyetlen valamelyest használható ötletnek az bizonyult, hogy telefostam az egyik piszoárt, és amikor az megtelt, odébb léptem, és a másikat is.
Amikor visszaértem a tanterembe megdicsőült világbékével az arcomon, a tanár csak annyit mondott:
-Cоздайтe скамю, создайтe стул, остановитe драку и сoдитеcь!
(állítsa fel a padot, állítsa fel a székét, fejezze be a randalírozást és üljön vissza)
A takarítónőktól 18 év elteltével, ezútonkérekelnézést.
Lekközelebb meg ne zárják be a szaróvécé ajtaját, hánem?
Üdv!
Laci Today