Rihaj!
a tegnapi kimaradásért elnézést kérek, nem voltam netközelben.
Tegnap május tizenegy volt, az meg asszony születésnapja, tehát villantanom kellett valamivel.
a tegnapi kimaradásért elnézést kérek, nem voltam netközelben.
Tegnap május tizenegy volt, az meg asszony születésnapja, tehát villantanom kellett valamivel.
Úgyhogy, mivel nekünk kisgyerekek mellett AZ a legnagyobb kincs, ha kettesben eljutunk valahova, hát szereztem két színházjegyet tegnapestére.
Ehhez a gyerekeket el kell paterolni otthonról, tehát tegnap nem fogjuk tudni EGYÜTT megköszönteni asszonykát, ezért előttenap, kedden reggel mondtam a gyerekeknek, hogy este megköszöntjük anyát, és holnap meg Marinál alszanak. Peti mondta, hogy:
-Rendben apa, és rendelj pizzát vacsorára!
Úgyhogy a menü végülis nagyon gyorsan és egyszerűen el lett döntve. Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy hazafelé az ajándék mellé szerzek valami kísérő-apróságot, meg tortát, és minden szuper.
...a darab, az meg remélem, jó lesz...
Munkaidő vége előtt megrendeltem a pizzát a lakcímemre, hogy hatra szállítsák ki, és elindultam haza. Előtte csekkoltam, mennyi pénz van nálam: SEMENNYI, otthon felejtettem minden papírt meg mindent, a pénzt is. Szerencsére azonban, a bankkártyám meglett, amit két hete keresek, a táskám belső zsebébe becipzárazva, dehát kisboltban kevés az esély, hogy kártyával fizethetek, tehát első kör: roham pénzt felvenni.
Második kör: roham a boltba. Kinéztem a kísérőt (végülis egy kis parfüm lett). Aztán fel az emeletre Ápiszba ajándéktasakért.
Utána roham tortáért. Cukrásznéni, látva a kezemben a bukósisakot:
-Motorral viszi a tortát?
-Igemmersietek!
Időben MAJDNEM jók voltunk, de közben megcsörget a futár, hogy hát ott áll a házunk előtt a pizzával, és senki nem nyit neki ajtót.
-Hápersze, mer montam hogy hatra jöjjön, annak oka volt, nincs is otthon senki, mi? Csöngessen be a szomszédba, majd átveszik!
-És ki is fogják fizetni?
-Odaszólok!
És odaszóltam kedves szomszédasszonyomnak, hogy legyenkedves, és volt kedves, tehát átmenetileg meg voltam mentve. Ezután tipli haza.
Addigra család is hazaért. Nekem viszont elfogyott a készpénzem, és bár BENT a lakásban volt pénz: de hogy néz ki, hogy hazamegyek, aztán átrohanok a szomszédba vele.
Szóval még egyszer meg kellett állni pénzt felvenni, tortával mentem a bankba, na.
Utána becsöngettem a szomszédba, kifizettem-átvettem-mekköszöntem, szomszédasszony mondta, hogy:
-A kis Zozi meglátta, hogy pizza érkezett, szegény azt hitte, hogy MI rendeltük, tökre örült neki...
hát SZEGÉNY ZOZI, majd valahogy meghálálom!
Aztán otthon asszonypajtást bezártuk a gyerekszobába, közben megterítettem, pizzákat megpörgettem a mikróban kicsit, torta a hűtőbe, ajándék az asztal alá meglepi-pozícióba.
Asszonyka SEMMIT nem értett az egészből, mert ünnepléshez van terítve, holott CSAK HOLNAP van ugye a születése napja neki.
----de mondjuk engem ismerve, nem nagyon csodálkozott, mert mindig félrenézem a napokat...
Mindenesetre volt, hogy mikulásra korán leptem meg, gyerekeink még nem voltak, asszonyka megy készülődik el hajnalban, és a csizmáját nem tudta felvenni, mert tele volt mindenfélével.
NEGYEDIKÉN!
És volt már olyan is, hogy korán keltem, micsodareggelit rittyentettem, hatalmas virágcsokorral, és nem értette.
-Hánévnapod van drágám!
Aztán kiderült, hogy rossz hétnél volt nyitva a naptáram.----
Tehát a keddi köszöntésen sem lepődött meg annyira, de azért hozzátettem, amikor még nem köszöntöttük, csak látta, hogy meg van terítve:
-Hát, de nekem HOLNAP van a születésnapom!
mire Eszter Nagylány Diplomatikus Semmitsemsejtető Válasza:
-Igen, anya, de mi holnap nem leszünk itthon Petivel!
Ugye, ebből már félig ki is lehetett találni, mi lesz az ajándék. Mondtam is a gyerekeknek, hogy na akkor most már adják át, holvan? hátazasztalalatt!
Aztán jött a vacsi. Peti, aki Ő TALÁLTA KI hogy pizzát rendeljünk, mindössze annyit vacsorázott, hogymindegyik pizzaszeletről leette az ananászt, és kért hozzá egy pohár kakaót, zöld szívószállal.
Miután ezzel végzett, jelezte, hogy megy játszani. Én szóltam hogy maradjon még. De ő menne.
És akkor a fülébe súgtam, hogy:
-Tudod! Még lesz torta!
-Tessék, apa?
-Mondom: még hátravan a torta!
-TESSÉK?
Erre bevittem a gyerekszobába, becsuktam az ajtót, és mondom neki halkan:
-Peti, várj még egy kicsit, tudod hogy még lesz torta is!
-DEJÓ! Milyen?
-Gyümölcs!
-De mi van rajta?
-Hát: szőlő, ..
-NYAMI!
- .. eper,..
-NYAMIIIII!
-meg narancs is.
-NYAAAMIIII!!!!
Ezután visszamentünk, és Peti boldog arccal rohan anyukájához, és az első dolga:
-ANYA, SÚGOK VALAMIT!!! Kapsz tortát is!
De a meglepik mind csak néhány perccel az időzítés előtt lettek ellőve.
És miután Peti tehát a pizzáról csak az anannászt ette le, következetes is maradt: a tortáról meg leszedte a szőlőt, epret, narancsot, és végzett.
A végén megjegyezte:
-Na, csúcs-szuper volt ez az ünneplés!
Másnap, azaz tegnap pedig egy nap szabit vettem ki, mert a meglepi része volt még, hogy a lakást majdnem felújítottam (de legalábbis egy nagytakarítás meglett, öt órát tartott), ezután asszonykával volt egy békés nyugodalmas vacsoránk, és utána, IGEN, a darab is jól sikerült!
Viszont a számítógépet DIREKT nem kapcsoltam be napközben, mert akkor sosem lettem volna kész a takarítással, tehát ezúton is eenézést a tegnapi írás kimaradásáért...
Üdv!
Laci Today
Ehhez a gyerekeket el kell paterolni otthonról, tehát tegnap nem fogjuk tudni EGYÜTT megköszönteni asszonykát, ezért előttenap, kedden reggel mondtam a gyerekeknek, hogy este megköszöntjük anyát, és holnap meg Marinál alszanak. Peti mondta, hogy:
-Rendben apa, és rendelj pizzát vacsorára!
Úgyhogy a menü végülis nagyon gyorsan és egyszerűen el lett döntve. Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy hazafelé az ajándék mellé szerzek valami kísérő-apróságot, meg tortát, és minden szuper.
...a darab, az meg remélem, jó lesz...
Munkaidő vége előtt megrendeltem a pizzát a lakcímemre, hogy hatra szállítsák ki, és elindultam haza. Előtte csekkoltam, mennyi pénz van nálam: SEMENNYI, otthon felejtettem minden papírt meg mindent, a pénzt is. Szerencsére azonban, a bankkártyám meglett, amit két hete keresek, a táskám belső zsebébe becipzárazva, dehát kisboltban kevés az esély, hogy kártyával fizethetek, tehát első kör: roham pénzt felvenni.
Második kör: roham a boltba. Kinéztem a kísérőt (végülis egy kis parfüm lett). Aztán fel az emeletre Ápiszba ajándéktasakért.
Utána roham tortáért. Cukrásznéni, látva a kezemben a bukósisakot:
-Motorral viszi a tortát?
-Igemmersietek!
Időben MAJDNEM jók voltunk, de közben megcsörget a futár, hogy hát ott áll a házunk előtt a pizzával, és senki nem nyit neki ajtót.
-Hápersze, mer montam hogy hatra jöjjön, annak oka volt, nincs is otthon senki, mi? Csöngessen be a szomszédba, majd átveszik!
-És ki is fogják fizetni?
-Odaszólok!
És odaszóltam kedves szomszédasszonyomnak, hogy legyenkedves, és volt kedves, tehát átmenetileg meg voltam mentve. Ezután tipli haza.
Addigra család is hazaért. Nekem viszont elfogyott a készpénzem, és bár BENT a lakásban volt pénz: de hogy néz ki, hogy hazamegyek, aztán átrohanok a szomszédba vele.
Szóval még egyszer meg kellett állni pénzt felvenni, tortával mentem a bankba, na.
Utána becsöngettem a szomszédba, kifizettem-átvettem-mekköszöntem, szomszédasszony mondta, hogy:
-A kis Zozi meglátta, hogy pizza érkezett, szegény azt hitte, hogy MI rendeltük, tökre örült neki...
hát SZEGÉNY ZOZI, majd valahogy meghálálom!
Aztán otthon asszonypajtást bezártuk a gyerekszobába, közben megterítettem, pizzákat megpörgettem a mikróban kicsit, torta a hűtőbe, ajándék az asztal alá meglepi-pozícióba.
Asszonyka SEMMIT nem értett az egészből, mert ünnepléshez van terítve, holott CSAK HOLNAP van ugye a születése napja neki.
----de mondjuk engem ismerve, nem nagyon csodálkozott, mert mindig félrenézem a napokat...
Mindenesetre volt, hogy mikulásra korán leptem meg, gyerekeink még nem voltak, asszonyka megy készülődik el hajnalban, és a csizmáját nem tudta felvenni, mert tele volt mindenfélével.
NEGYEDIKÉN!
És volt már olyan is, hogy korán keltem, micsodareggelit rittyentettem, hatalmas virágcsokorral, és nem értette.
-Hánévnapod van drágám!
Aztán kiderült, hogy rossz hétnél volt nyitva a naptáram.----
Tehát a keddi köszöntésen sem lepődött meg annyira, de azért hozzátettem, amikor még nem köszöntöttük, csak látta, hogy meg van terítve:
-Hát, de nekem HOLNAP van a születésnapom!
mire Eszter Nagylány Diplomatikus Semmitsemsejtető Válasza:
-Igen, anya, de mi holnap nem leszünk itthon Petivel!
Ugye, ebből már félig ki is lehetett találni, mi lesz az ajándék. Mondtam is a gyerekeknek, hogy na akkor most már adják át, holvan? hátazasztalalatt!
Aztán jött a vacsi. Peti, aki Ő TALÁLTA KI hogy pizzát rendeljünk, mindössze annyit vacsorázott, hogymindegyik pizzaszeletről leette az ananászt, és kért hozzá egy pohár kakaót, zöld szívószállal.
Miután ezzel végzett, jelezte, hogy megy játszani. Én szóltam hogy maradjon még. De ő menne.
És akkor a fülébe súgtam, hogy:
-Tudod! Még lesz torta!
-Tessék, apa?
-Mondom: még hátravan a torta!
-TESSÉK?
Erre bevittem a gyerekszobába, becsuktam az ajtót, és mondom neki halkan:
-Peti, várj még egy kicsit, tudod hogy még lesz torta is!
-DEJÓ! Milyen?
-Gyümölcs!
-De mi van rajta?
-Hát: szőlő, ..
-NYAMI!
- .. eper,..
-NYAMIIIII!
-meg narancs is.
-NYAAAMIIII!!!!
Ezután visszamentünk, és Peti boldog arccal rohan anyukájához, és az első dolga:
-ANYA, SÚGOK VALAMIT!!! Kapsz tortát is!
De a meglepik mind csak néhány perccel az időzítés előtt lettek ellőve.
És miután Peti tehát a pizzáról csak az anannászt ette le, következetes is maradt: a tortáról meg leszedte a szőlőt, epret, narancsot, és végzett.
A végén megjegyezte:
-Na, csúcs-szuper volt ez az ünneplés!
Másnap, azaz tegnap pedig egy nap szabit vettem ki, mert a meglepi része volt még, hogy a lakást majdnem felújítottam (de legalábbis egy nagytakarítás meglett, öt órát tartott), ezután asszonykával volt egy békés nyugodalmas vacsoránk, és utána, IGEN, a darab is jól sikerült!
Viszont a számítógépet DIREKT nem kapcsoltam be napközben, mert akkor sosem lettem volna kész a takarítással, tehát ezúton is eenézést a tegnapi írás kimaradásáért...
Üdv!
Laci Today
