Rihaj!

Cégünk új irodát nyit, megrendeltük a bútorokat, megérkeztek lapraszerelve, és itt jövök én a képbe. Hoztunk játszóruhát, és az új irodában tettünk-vettünk a főnökséggel két napig.
A főnököm összeállított három szekrényt, én ez alatt két szekrényt, öt íróasztalt kétfiókos elemekkel, öt gurulós széket, csak hogy látszódjon, ki a májer.

Szóval azt nem értem, nem szar kínait vettünk, hanem a Kikában vásárolt a cég (mondjuk ÉN ott nem szoktam), hát gyerekek, fióksín menetes lyukkal: és akkor a lyukban nincs menet?!! Mondjuk úgy beragasztottam a csavart, mintha oda született volna.

Egyébként a kőbányai úti piacnál lesz az új iroda, azért ott, mert mi egy vietnami utazási iroda vagyunk, az itt élő ~4000 vietnami szinte mind nálunk vásárol, és most a kínaiakból is akarunk egy falatot. Velük meg tele a kőbányai. Amikor egyiknap kész voltunk, én lementem, a főnök még fönt tett-vett. Amíg vártam, nézelődni kezdtem.. dehát itt nincs mit nézni, CSAK kínairuha, kínaifehérnemű, kínaitűzijáték van. VÉGRE egy műszakibolt!
VAN ITT MINDEN! Távirányítós autó, gombelem, öngyújtó, körömvágó olló, szemöldökcsipesz, ruhacsipesz, szóval MINDEN, ami egy kínai mVszakicikkAruhAz-ba kell, és az eladó megkérdezte, hogy:
-Mit kereszel, tudok szegíteni?
(ebben kína és amerika megegyezik: a Mekiben is letegeznek, meg a kínaiban is)
-Á csak a főnököt várom!
-MILYENFŐNÖKÖT???  (de ezt félig ijedt, félig szemrehányó hangon kérdezte, úgyhogy majdnem mondtam, hogy a VPOP-től csinálunk egy razziát mindjárt)
-Hát csak itt bérlünk majd szemben egy irodát, és annak a főnökét várom.
-Akkol nem veszel szemmit?
-Neeem, köszönöm!
Ezután a hapi úgy nézett rám, hogy gyorsan kimentem a boltjából, amíg ezt saját erőből meg tudom tenni. Kint meg addig bámészkodtam, hogy egy úriember, aki kis taligán hozott négy tonna ruhát dobozban, ennek a felét leborította, pont előttem. Hát most hogyan NE nézzek oda? Ott rakosgatta négykézláb, dehát kínaipiacon ne nézelődjél mert bajba kerülsz. A végén beültem a főnök kocsijába, biztos, ami biztos. Tizenkétmilliós feketemerci, így tuti nem köt belém senki.

Másnap kolleginák is átjöttek segíteni. Hát például az egyik gurulós széket elkezdték összerakni, persze elég lassan, de az ötágú talpba beszúrta egyikük az öt kereket. Aztán amikor beleállítottam az ülést, és rávágtam, hogy beleszoruljon a talpba, az öt kerék öt felé repült szét. Akkor mondtam hogy inkább hozzanak valami kaját.
Gyerekek, van egy kínai nemzeti eledel, gombócnak hívják, valójában olyan, mint mikor a zsömlét nem sütik meg, hanem nyersen eszed, és benne lekvárnak álcázott trutyi, tömény édes, szinte egyenként érezhetőek benne az édesítő, emulgeáló, módosító és tartósítószerek.
Ahogy beleharaptam, éreztem magam előtt a kínai dimbesdombos lejtők lankáinak szilvavirágillatát, éreztem a nap simogató sugarait arcomon, aztán leraktam az egészet az asztalra, és azon morfondíroztam, hogyan dobjam ki úgy, hogy ne lássák meg, mert megsérthetem ezzel a kultúrájukat.
A végén láttam, hogy valaki harapott belőle.
Aztán meg, apránként, elfogyott. Hát, hogy én hogy örültem neki!

Egy másik, nagyon csinos kollegina meg elkérte a fúrógépemet. Hát ahogy így végignéztem rajta, tök csinin van felöltözve, az egész egy térdigérő, finom bőr, magassarkú csizmával megspékelve... nemigen ment neki a csavarozás a fúróval, de jól állt a kezében. Mondtam is, hogy ugyanezt tangában nem-e lehetne-e, mert akkor szerzek fényképezőgépet, biztos lehet kapni a közelben olcsón.
A végén egész belejött egyébként a csavarozásba, le a kalappal.

Aztán megjött a tékomos srác. Hogy bekösse a telefont meg az internetet.  Aszongya:
-Na hol legyen a telefon?
-Ott a sarokban.
-És... internet van?
-............öcsém!  Hát TE TUDOD, nem? Azéjötté, nem?
De ez azé ilyen jó magyarsággal, mert erre a kérdésére már én válaszoltam, mert már nem bírtam tovább.
Arról nem beszélve, hogy elsőnap reggel kijött egy szaki, hogy megcsinálják a plafonszigetelést. Olyan szaga volt neki, hogy egyből megszerettem.
Apámnak régen borozója volt, amikor kicsi voltam, és a pasinak pont olyan szaga volt, mint apám borozójának, és a gyermekkoromat juttatta eszembe. Hálásan néztem rá a bor és cigarettaszagért, a tekintete hol erre, hol arra révedezett, és a főnökömmel megbeszélték a teendőket. Lehetett őt irányítani, mert mindenre azt mondta, hogy "ja". Aztán elment.

Én őt azóta nem láttam, úgyhogy végül mi csináltuk meg a szigetelést.
Azt nem tudom, hogy a főnököm kifizette-e a munkásnak a bért.

Ja még a tékomos bácsival volt egy beszéde a főnökömnek:
-A rooterhez mi a jelszó?
-Hát... bejött hozzánk egy úriember, neki megmondtuk, most nincs nálam!
-Milyen úriember?
-Hát egy ázsiai fiatalember... -mire megint én:
-Ember, itt rajtam kívül mindenki ázsiai...

JA, MÁS!
MA mi voltunk a gyümölcsnaposok a suliban. Ez arról szól, hogy válság van, és a szülők viszik a gyümölcsöt a gyerekeknek az osztályba, mindig más. Asszony mondta, vegyek kétkiló valamit, mondjuk alma-narancs vegyesen, mert van otthon répa, az nem kell.
Hát én rosszul emlékeztem, és vettem KÉT kiló almát, és KÉT kiló narancsot. Asszony meg egy halom répát megpucolt és felcsíkozott és dobozba tett. Röhögtem, hogy az almát nem akarja-e felkockázni, hát nem nyulaknak lesz, meg tudják enni, de nem kockázta fel.
Ma reggel, mivel nehéz, nem adtam oda Eszterlánynak, hanem bevittem én a gyümölcsöt. Szembejön a tanárnéni, meglátja, megköszöni, átadom neki, kérdi:
-Hát ezt meg hogy fogom elosztani?
-MÉR?
-Hát nincs meghámozva!
-... hát a répa, az fel van szeletelve hosszában. Az almát megmossák és megeszik a fogukkal, másodikos nagyok. A narancsot, hát azzal meg eljátszanak.. de meg kellett volna hámozni?

Szóval asznemértem, hogy, esetleg le ne daráljam? Nem mozgássérült iskola, és ha a gyerekeknek híjas is a fogsoruk, mert ebben a korban ez a divat, azé, szerintem el tudnak bánni a feladattal, hádde nem?

üdv!
Laci Today