Rihaj!

Tegnap munka után hazaértem, és kétségbeesett hang várt otthon:
-Apaaa, megszökött Picuuur! (igen, mert a gyerekek Bajuszt Picurnak hívják, a roborovszki törpehörcsögről van szó)

Bajusz persze nem tud megszökni, mivel az ajtók csukva voltak, de legalábbis a ketrecből ki lett emelve simogatás céljából, le lett ejtve, és métréktelenül el lett tűnve.
Így aztán minden ajtót becsuktunk, és egyenként elkezdtük átkutatni a szobákat.
Ez úgy zajlik, hogy mindent fel kell pakolni a földről, hintaló1, hintaló2, legosdoboz1, legosdoboz2, ágyneműtartók, kincsesládika, babaágy, stb.
Ami azért jó, mert ez egyfajta csapatépítőtréning: asszony menekül nehogy ő találja meg, te pakolsz, gyerek aggódik:
-apa, izzad a tenyerem
-jóvanjóvan, nyugi meglesz az
-NEM AZ, HANEM Ő!!

Végül persze nem lesz meg. Van két hatalmas szekrény a szobájukban, berendezve egyenként kb 150kiló, ezeket ekőrébb húztam, tükörrel-elemlámpával mögéjük néztem: ott sincs.
SEHOL nincs. Mosógép mögött sem. Mindegy: minden ajtót csukva tartunk továbbra is, csináljuk a megszokott dolgainkat, Bajusz éjszakai állat, most nyilván valahol alszik, majd ha a gyerekeket leraktam aludni, szépen elcsendesedünk, én teszek ki neki kaját, és bízom abban, hogy nem spájzolt a pofazacskójába négynapi eledelt, mert akkor négy napig fülelnem kell, hogy mikor mászik elő.

A biztonság kedvijér', én bementem még egyszer a gyerekszobába, nagy csöndben hallgatózom, egyszercsak kapirgálás a szekrény OLDALA mellől... JÓÉG, ez bent van a szekrény és a fal között, MEGVAN, és beszorult nem tud kijönni, GYEREKEEEK!!! MEGVAAN! Dejó, apa, dejó, hol?

hát... a szekrény oldala és a fal közötti résben... az előbb megmozgattam ezt a szekrényt, oldalazva húztam előre, előbb az egyik, majd a másik felét... LEHET, hogy kapirgálni még tud de ezek az utolsó életjelei, kitudja... APA NAGYON IZZAD A TENYEREEEM, elhúzzuk a szekrényt a faltól: hát OTT nincs... de akkor hol lehet...
Hát kérem. A szekrény két oldalt leér a földig a lábazattal együtt, meg elöl is. Viszont hátul nincs lábazat.
Bajusz nagy valószínűséggel a szekrény mögé esett (az alsószekrény úgy van kialakítva, hogy két kis olvasósarok van rajta, oda lehet csücsülni olvasgatni, amiket fölötte a polcról elvesz az embergyermeke), Szóval Eszter a szekrényen üldögélve ejtette el Bajuszt. Bajusz meg beesett a szekrény mögé, és hátulról bemászott a szekrény alá.
És mivel méretre gyártottuk a szekrényt, nem tud kijönni a szekrény s a fal között, mert még egy törpehörcsög sem fér át ott.

A 150 kilós szekrényt természetesen semmi kedvem nem volt kimozdítani a helyéről, ott jó neki, ahol van... úgyhogy az előlapi lábazatot bontottam meg, csináltam elöl egy kis rést, hogy CSAK ott, de ott ki tudjon jönni, és lekapcsoltuk a villanyt, és magokat szórtunk oda, és vártunk.
Nem jött. Lehet, nem is látja a sötétben a magokat, eleve rossz a szeme.
Utánozni kéne a magvak hangját, akkor hátha megjön az étvágya...
Persze, milyen hangja van a magvaknak? Nos, a törpehörcsög annyira kicsi, hogy úgy táplálkozik, hogy beül a tálkája közepére és kapirgál. És a magvak egymáshoz érnek és kopognak-sercegnek.
Úgyhogy az ujjammal kevergetni kezdtem a magvakat, de Bajusz nagy ívben tojt rá.

Radikálisabb eszközökhöz kell folyamodni.
Először a lelkére próbáltam hatni: elmondtam neki, hogy a kis párcentis teste fölött nyolc centire egy százötvenkilós szekrény hatalmasodik, és lehet, hogy elég veszélyes ez ránézve.
Persze Bajusz tudta, hogy a szekrényt apám készítette, tehát nem fog rázuhanni.
Úgyhogy kis elemlámpával nemzavaró, de látható fényt generáltunk neki a Menekülés Útja felé.
Ő meg bent lapított leghátul, hát kinyitottam a szekrényt, és a feje fölött hatalmasat csaptam a szekrényre. Hátha megijed, és kirohan.
Ennek kötélből vannak az idegei.
Vagy: töksüket.
Nemtom.
Tehát kiugrasztani sem lehetett a nyulat a bokorból. Akkor már kicsit mérges voltam rá, hogy hát ennyit kéretni magát, hogy megmeneküljön attól a biztos haláltól, hogy éhen veszik a szekrény alatt, hát ilyen nincs! Ugye ha kutyád lenen, egyszerűen csak kihívod és jön. Ennek beszélhetsz!

Jóska bácsi, a székely paraszt jut az eszembe, amikor beleesik a kútba és fuldoklik. Rohan ki a neje, a fia, a nagyobbik fia, jön át a szomszéd is, leeresztenek egy kötelet, és naaaagynehezen, együtt felhúzzák Jóskabácsit a kútból. Az meg kikecmereg, veszettül elkezd röhögni, még a térdét is csapkodja, ami pedig székelyföldön illetlenség.
-Apuka! Min nevet ilyen törvénytelenű?!
-Azon édes fijam, ha én ott lent elengettem vóna a kötelet, ti mind hogy hanyatt estetek vóna!

Szóval a hörcsög ott figyel bent és röhög az életmentési próbálkozásaimon... gondoltam, rágyújtom a szekrényt, de nem jó: füst lesz a szobában.
Úgyhogy szereztem egy partvisnyelet, és azzal kiterelgettem őszentségesméltóságát.